2011. augusztus 30., kedd

Egész nyáron gyűlt bennem az a sok könny, amit tegnap éjjel kisírtam. Minden, amire csak megvontam a vállam, hogy mindegy, pedig egyáltalán nem volt az, most fontossá vált. Elegem lett. Alig aludtam, délutánig, olyan voltam, mint valami em evilági lény, aki véletlen került ide, és nem érzi jól magát.
De semmi sem tart örökké, tehát minden a legnagyobb rendben. Azthiszem. Voltam mamámnál, szereztem gombokat, meg karkötőket, amikkel komoly terveim vannak. És egy olyan ruhát, amit a mama a hatvanas években hordott, rikító színes, nagyonretró, imádom. Majd talán teszek fel képet. Vagy talán nem. De.

Holnap. Holnap biza évnyitó. A Kodály Központban. Nem tangapapucsban! LOL. 
Holnapután meg már kell menni reggel, korán. jáj. A legijesztőbb az, hogy valamilyen szinten már várom. 







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése