2011. szeptember 9., péntek

Ésigen, az első hetet is túléltem, igaz, néha erősen kellett küzdenem az életemért, de hát így a legjobb.
A pénteki lazulást Katáékkal a Sufniban tartottuk. A falra fel volt firkálva pár quimby-szösszenet. Andi, a drága odaírta a nevünket, a két nagy tibistáét, tehát ott a nevünk a falon. HÁHÁ.
Készült egy rakás értelmet sugárzó kép. Egy kis ízelítő:


Andi rajzolt rám egy szívet. Szeretete jeléül, legalábbis azt mondta.

Ez annnnnnyira borzalmas,  hogy muszáj közzétennem. Andi jósolt nekem. Azt nem mondom meg, hogy mit...



Amúgy hihetetlenülnagyon boldog vagyok. Az okát viszont nem merem kimondani, nem merem leírni, mert félek, hogy akkor megszűnik a varázs. Hogy nem válik valóra. Úgyhogy inkább magamban tartom egy ideig, remélem bírom.:D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése