2011. október 24., hétfő

csak nagyon sablonos, elcsépelt, és csöpögős címek jutnak eszembe...

Rövidített modern tündérmese.. Ilyen volt az enyém. De elmosta az eső, elfújta a hideg szél. Nem is volt igazán, inkább csak egy délibáb. Csak el akartam hinni, hogy így boldog lehetek, hogy Ő más, és Vele jó lesz. Nekem eddig Ő Valaki volt, mostanra egy senki... És sírni akarok, toporzékolni, üvölteni, hogy ezt hogy képzeli. 
De ehelyett megpróbálom kiverni a fejemből, emelt fővel, mosollyal a szemébe nézni, hogy lássa, csak neki van mit sajnálnia. Bár megbánná! ÉS akkor csak a fülébe duruzsolnám, hogy már késő. És fájna neki.
De ez nem fog megtörténni. Mert az élet ennél igazságtalanabb.

Nem tudtál volna korábban rájönni, hogy te ezt nem akarod? Amikor még nem voltál része az életemnek, nem éreztem, hogy szükségem van rád?
Nem, nem szeretlek. Azt szerettem, akinek mutattad magad, de csalódnom kellett. És rettentő dühös vagyok magamra.

Nem, nem kéne emésztenem magam. Nem éri meg. Tudom, tudom. Könnyű azt mondani.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése