2011. november 7., hétfő

Öt

Keményen számolunk vissza. Huhuhúú, egyre kevésbé bírok magammal. TIBI *.* Annyira imádom, nemérdekel, hogy mennyire durva fangirling. :D
WÁHŰ.

És fáradt vagyok, mert alig pihentem az őszi szünetben. Mert folyton csak rohangásztam, mint a mérgezett egér. Ami egy idő után kimerítő, viszont nagyon szeretek. Nem  úgy jó, ha mindig történik valami? Najó, majdnem mindig. Kis áramszünet kell ,de szeretek elmenni ide-oda megismerni új embereket.
Áhá. Új emberek.
Ismerkedés.
Nem, azthiszem, az ismerkedéssel vannak gondjaim. Vagyis.. csomószor úgy érzem, hogy az első benyomás rólam az, hogy bolond vagyok. Ami, valljuk be, kétségkívül igaz, de talán nem úgy kell értelmezni, ahogy az emberek többsége teszi. Amúgy nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy vonzom a furcsa embereket. De rájöttem, hogy tulajdonképpen ők vonzanak engem! A furcsát úgy értem, hogy nem az a tipikus emberfaj, aki szembejön velem az iskola folyosóján. És rájöttem, hogy kevés igazi embert ismerek. Nem, nem muszáj furcsának lenni, egyáltalán.. csak igazinak. Hiányoznak az igazi emberek. Ezért jó dolog ismerkedni, már ha sikerül, ugye. Fú ezt jól megaszontam. Nemérdekel, leírtam, amit gondoltam, legalábbis nagyjából, és most jobb. Talán.


ÓÓ, és mit hallgatok már napok óta, na mit?? :D Imádlak Nikki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése