2011. december 28., szerda

ééélvezd.

Nna. A karácsony huss! elrepült. Hirtelen jött, és hirtelen vége is lett. És minden olyan mint előtte. Nagyjából. Nagyon nem volt karácsonyi hangulatom... ahh öregszem... jesus.
Apropó, jézus, vagyishát jimbo, merthogy nekem ő hozza az ajándékot évek óta. Szóval tojt nekem telefont, amit igen nagyra értékelek, igaz nem tudom kezelni, nem merek hozzáérni, és ijesztő, hogy okosabb nálam. Néha viszont határozottan érzem, hogy nem én vagyok a hülyébbik fél, NÉHA. 
Tehát. Holnap Punnany Massif koncert. ÁHÁ. Bezony. Elötte kigaloppozok a Katáékhoz, aztán este megyünk Sufni, aztán kiflesselünk a helyszínre. Vááárom. Utána meg vissza Katáékhoz ééés csendben megőrülünk. Bezony.
Hát remélem, hogy legalább olyan jó lesz mint ősszel. Ójaj, fájó emlékek. Valaki azért tarkón baszhatna egy szívlapáttal. De előtte simogasson meg. Valaki.
...mondjuk a Tibi.

2011. december 20., kedd

Ajándékkészítés-projekt

Még a guglin is havazik jeee.
Az osztályban olyasvalakit húztam, akit nem is simerek. Szégyen, nem szégyen, ez tény, sokan vagyunk, különbözünk. Neki gyártottam ajándékdobozt, meg Ma-nak, mert hogy mi csináljunk egymásnak! Ő meg jött közben hogy megvette már.. de mindegy, én csináltam neki fülbevalót gyurmából. És mondta, hogy csokit se kér, gondolom megint fogyóznia kéne. Szegény, ilyenkor?? Na mindegy. Csináltam neki fülbevalót gyurmából. 
Még nincsenek készen teljesen, de ha szépek lesznek, rakok fel képeket, hadd menőzök. Menősködni tökegyedül is lehet, legalább nincs negatív visszajelzés.

2011. december 19., hétfő

ejj de régen jegyeztem be

Voltam Kiscsillagon! Hujujuj. Hát mit mondjak, helyreállt a lelki békém. Utána csengett a fülem, nem volt hangom (még most se jött vissza igazán) Mindenem fájt, alig bírtam menni. A második sorban tomboltuk végig, utána mind a négy kicsicsillag aláírta a jegyemet.:) Szóval zsír volt.
Esik a hó. Szétáztam, mire hazaértem, vettem ajándékot, mert ajándékozunk az osztályban. Még a holnap, aztán szerdán osztálykarácsony, és kész. Aztán színjátszó, aztán fogorvos, aztán karácsony. hurray. Alakul a hangulat.
A lelkem meg úgy kavarog, mint a hópelyhek kint. Mindig van valami, hihetetlen.
Én nem értem ezt a srácot, tényleg. De jól esett. és.és.és. És ez tök értelmetlen és érthetetlen, de hát kinek mondjam el??!
Ja és közérdekű közlemény: megyek punnany koncertre! Még nem tértem magamhoz a kiscsillag óta, és máris.. de hát így kell ezt. Azthiszem. Olyankor elfelejtünk mindent, és viccet csinál a részeg
De előtte karácsony. Meghitt, békés, és remélhetőleg fehér.

2011. december 9., péntek

Most mondanám, de nem bírom.
Megtehetném, mégsem szidom.

Liliom volt az éjben, kósza sugár.
Látod Nyina, múlik már.

Ha ez a szívem, hát röhögnöm kell.
Bolondulj meg, élet, Istene! Nem érdekel.
Azért játszom, hogy éljek, és az is kell,
hogy Te is lásd, Nyina, milyen
az álmok pórázán égni el.

Most a vágyak házában kóbor kutyák.
Ábrándok oltárán gazdátlan szukák.
Vonyítják, hogy ez a szerelem egy kis halál
Ó, csak Nyina jönne már!

Utáltam és szerettem,
Az lett megírva, hogy elvesszen.
Ez a szív ott a porban az egyetlen.
Láttam magamat a szemedben.


Táncolj, Nyina!

nyugis péntek este

A kötelező extra mennyiségű kakaóval. regenerálódom.
Tegnap nem mentem suliba, helyette kicsit tovább aludtam, majd felültem a buszra, és elmentem fogszabályzásra. Lenyomatot vettek. 
Egy irtóaranyos fiatal csaj volt, meg egy fiatal pasi. Miközben az életemért küzdöttem (amúgy egész jól bírtam) ők a szigorlatozásról csevegtek.
Miért van meg a büdös bácsiknak az a rossz szokásuk, hogy mellém ülnek a buszon? Tényleg nem azért, de ez borzasztó.
Aztán itthon anyával csináltunk ebédet, beszélgettünk ,nagyokat röhögtünk. Közben szólt a Pink Floyd. Utána pedig Slash-t olvastam ,végre visszakaptam a könyvet. Aztán megint szedtem a sátorfám, irány színjátszó, lüke emberek, könnyes nevetések. Kilenckor haza. Ágyba beájulni, másnap pedig kómásan elbaszni egy matekdolgozatot. 
Ami azért nagyon idegesítő, mert tudtam az anyagot, mindig sikerültek a feladatok, és most csupa olyan volt, amit nem is csináltunk! Felháborító. Ebből nem lesz semmi jó.
Délután meg mozaikoztam. Talán három év múlva kész lesz. Vagy még akkor sem. :')

 "Tudjátok, hogy mi lesz a vége.
A vége az, hogy jól meghalunk."

2011. december 7., szerda

jóóólvagyok

Háthogyne. Elmúlt a világvége-hangulat, meg az idegroham szóval zsír, tényleg. Nézegettem a Kisstibi-videókat, imádom ahogy beszél, amit beszél ,és tudom, hogy pöppet túlzás ez a rajongás, de nem érdekel, mert jó kedvem lesz tőle. 
Meg attól is, hogy holnap nem megyek suliba, HÁH.

 Neeemtudok olvasni egy blogot, amit pedig nagyon szeretek, csomószor magamra ismerek. Ami kicsit ijesztő néha, de nagyon jó. Ajajj.


"Jól áll neked a napsütés" - lehet ilyet mondani? Én úgy, de úgy imádom ezt a drága embert. És ez úgy fáj. És miért mond ilyeneket? Ha nekem ilyet mond, miket mondhat annak a lánynak, akinek fogja akezét? istenem. 

néé, most látom, a baricz gergő dream on-t énekelt szombaton. úú ,talán néznem kéne az xfakort.Mondjuk nem egy Tyler. :D

2011. december 6., kedd

faszkivan

konkrétan ennyivel ki tudom fejezni az elmúlt napjaim lényegét.
ez szörnyű, én is tudom, de ez van. 
bewteg vagyok ,de mégsem. rajzolok. ígérgetem, hogy majd tanulok. van jegyem kiscsillagra. elfelejtették az amúgy rég elmúlt szülinapomat. úgy érzem ,hogy mindenki jobb nálam, mindenkinek jobb, mint nekem. jaaaj de nagyon tudja magát sajnálni - mondják az okosok. mondják csak. ha más nem. nem? nem szoktam én ennyire búvalbaszott lenni. vagy ha igen, nem írom le. de most mégis. mert hátha jobb lesz tőle. nem, miért is lenne? nem levelet írok az őrangyalomnak, akinek a létezésében néha kételkednem kell, hanem csak blogolgatok, írom a hülyeségeimet, ami igazából nem érdekel senkit, engem is csak azért, mert rólam van szó. bár ne lenne igazam.

2011. december 3., szombat

Motivácó

Energia löket. Inspiráció. Ilyesmik.

Ez a hetem úgy telt, hogy.. sehogy. Borz almas volt. Csak ültem a kupi közepén, és nem tanultam. Sem időm, sem energiám nem volt összepakolni és tanulni. Teljesen kikészültem, nemtudom, hogy mitől, az idő, az emberek, vagy az hogy megbetegedtem, vagy az összes együtt. 

Csütörtökön viszont trénigre mentem, ahelyett,  hogy a föci TZre készültem volna. Jimbora, megérte, megérte! Pár óra alatt annyira feldobódtam. Azok az emberek, akik mind egy dologért vannak ott, mert szeretik ezt csinálni, és egymásra figyelünk, és őszintéket nevetünk, és olyan családias a hangulat, és remélem, hogy jól érzem azt, hogy kezdenek befogadni. Jó elszakadni pár órára a külvilágtól, a mindennapoktól. Még azt is mondták hogy tehetséges vagyok, ami még akkor is iszonyatosan jól esik, ha nem is igaz. Utána pedig hullafáradtan zuhantam az ágyba, mert  már nem volt erőm agyalni azon, hogy mi lesz. Végül is úgyis lesz valami. Lett is, TZ, semmit se tudtam, háááát majd meglátjuk. 

Mindig eldöntöm hogy tanulni fogok. Persze, haha. Túl jól megy ez a 'leszarom-életmód', sajnos, nagyon élvezem.
Mégis kéne csinálni valamit, mert még nem mehetek Kiscsillagra, pedig már csak két hét! 

Van egy csomó ötletem. Hogy mit csináljak, rajzoljak, és ez jó érzés. Kaptam ihletet.:)

ÉÉs vörös hajat akarok. Nem tudom, hogy állna, ha nem nagyon szörnyű, akkor lehet hogy... csak nem tudnám visszafesteni az eredeti színére, amit viszont szeretek. Csak megakarom mutatni, hogy ki vagyok, hogy változtam, fel akarok tűnni azoknak, akik nem vesznek észre, kicsit megbotránkoztatni azokat, akik így is észrevesznek. 
Agybaj, nem?