2012. február 12., vasárnap

Jólvagyok

Micsoda szombat este.
     Hát kurvajó volt. Ez már nagyon kellett, nagyon hiányzott. Ennyi. Csak utána itthon órákig nem tudtam aludni. Én ilyenkor sose tudok aludni. Részletekbe inkább nem megyek bele, azon inkább elalvás előtt agyalok, főleg, hogy kissé zavaros minden Szóval a lényeg, hogy abszolút jó kedvem van.
Mi egyéb történt? Hószünet, két napos hószünet történt. Nem nagyon értem, azóta is ugyanúgy esik a hó, és ugyanúgy kutyabaszó hideg van, és mégis van suli. Mindegy.
     Azon gondolkodtam, hogy miért nem lehet szabályozni, hogy kibe szeretünk bele? Vagy ki tetszik meg. Igazságtalan dolog, hogy nincs hatalma az embernek efölött. Olyan kiszolgáltatottnak érzem magam. Főleg, hogy valaki megint helyettem döntött.

2012. február 4., szombat

Ja és még annyi, hogy faszomkivan, márbocsánat a vulgaritásért. Komolyan, nekem egy lakatlan szigeten kéne élnem.Vagy nemistudom.






ehhem...

Esik a hav. Két napja folyamatosan. Anya hétfő óta hajtogatta, hogy: gyerekeeek, harminc centi hót mondanak!  Én meg nem hittem el. Jó egy-null oda.
     Tudom, hogy nem nagyon blogolok. Igazából gépközelben se vagyok hetek óta. Méghozzá magamtól. Isteni csoda. 
     El vagyok halmozva iskolai teendőimmel. És tele a tököm a fakultációválasztással. Nem elég az hogy küszködve próbálok tanulni rendesen, még döntsem el azt is, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Azt mondják még nem kell, ez még nem olyan, hogy most eldöntjük, aztán csáó. De mégis. Mégis nekem olyan. Ami nem is lenne baj HA lenne ötletem. Merthogy nincs.
     Oké, dehogynem van ötletem, sőt, álmom, hatalmas, mint mindenkinek, gondolom. Pontosan tudom, hogy mi akarok lenni, hogy milyen egyetemre szeretnék menni, és hogy soha a büdös életbe nem sikerülne. Ehhez nem kell semmi tanulmány, csak tehetség, őrültnagy tehetség, meg szorgalom, meg szerencse, meg kitartás. Meg persze műveltség, de az érettségiket tutira nem nézik.
Színész akarok lenni, emberek, nagyonnagyon. Nagyon régóta. Vártam, hogy kinőjem, de nem nőttem, csak jobban szeretném, mint eddig. És bele pusztulok. Végre leírtam, valamilyen formában kimondtam. Csak itt mertem. Soha nem mondtam senkinek, nekem az nem hiányzik, hogy szembe röhögjenek.