2012. február 4., szombat

ehhem...

Esik a hav. Két napja folyamatosan. Anya hétfő óta hajtogatta, hogy: gyerekeeek, harminc centi hót mondanak!  Én meg nem hittem el. Jó egy-null oda.
     Tudom, hogy nem nagyon blogolok. Igazából gépközelben se vagyok hetek óta. Méghozzá magamtól. Isteni csoda. 
     El vagyok halmozva iskolai teendőimmel. És tele a tököm a fakultációválasztással. Nem elég az hogy küszködve próbálok tanulni rendesen, még döntsem el azt is, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Azt mondják még nem kell, ez még nem olyan, hogy most eldöntjük, aztán csáó. De mégis. Mégis nekem olyan. Ami nem is lenne baj HA lenne ötletem. Merthogy nincs.
     Oké, dehogynem van ötletem, sőt, álmom, hatalmas, mint mindenkinek, gondolom. Pontosan tudom, hogy mi akarok lenni, hogy milyen egyetemre szeretnék menni, és hogy soha a büdös életbe nem sikerülne. Ehhez nem kell semmi tanulmány, csak tehetség, őrültnagy tehetség, meg szorgalom, meg szerencse, meg kitartás. Meg persze műveltség, de az érettségiket tutira nem nézik.
Színész akarok lenni, emberek, nagyonnagyon. Nagyon régóta. Vártam, hogy kinőjem, de nem nőttem, csak jobban szeretném, mint eddig. És bele pusztulok. Végre leírtam, valamilyen formában kimondtam. Csak itt mertem. Soha nem mondtam senkinek, nekem az nem hiányzik, hogy szembe röhögjenek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése