2012. március 13., kedd

F.I.N.E.

Csodás nap. Mostanában olyan boldog vagyok. Istenem. 
Ma nem volt tanítás, különféle előadásokra kellett feliratkozni, illetve ott megjelenni. Mi ezt módszeresen kikerültük, Annáékkal kerestünk egy néptelen folyosót, ott csöveztünk két órán át, aztán mentünk dalolászni, a népdaléneklési versenyt MAJDNEM megnyertük, mignon volt a jutalom. Itthon pedig mást sem csináltam az olvasást leszámítva, teljesen elmerültem Vonnegut legfeketébb humorában. 

Anya már lenyomott egy szentbeszédet a szakadt dorkómról, azóta pedig egyre azt hangoztatja, hogy mennyire gáz rongyos cipőben járni, amikor van másik is. Tegnap vettem egy feketét, igaz, de én azt a régit úúúgy imádtam. És igenis helytálló érveim vannak:
  • ahogy a fentiekben már említettem: imádom
  • igazán nem is rongyos, mondjuk, hogy cseppet megviselt, de egy dorkó legyen megviselt
  • és a legfontosabb: úgy szarom le, hogy ki mit gondol rólam, ahogy csak tudom.
most komolyan. 
micsoda problémák.

Ha már problémák, a hétfő reggelem gyönyörűen indult. Összetalálkoztam Fapofával, együtt mentünk be a suliba. Csodálatos kínszenvedés, korán reggel ezzel kezdeni.
Szakított a barátnőjével. Ez persze engem állatira nem érdekel. Háhá. nem is tudom, miért írtam le. Szar az egész.

Még egy nap, és hosszúhétvége, már nagyon várom, hatalmas terveim vannak.

Amúgy meg: egy hónap és egy nap múlva ott fogok ugrálni a quimbykoncerten, ha minden igaz.
És most már majdnem mindent tudok enni a fogszabályzómmal. Ez nem lényeges, de tekintélyes boldogságmennyiség forrása.


Basszus ez az ember csak szerintem néz ki irtóóózatosannagyonjól? 
Imádom a hülye gönceit.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése