2012. május 23., szerda

I'm worse at what I do the best

Nem azért nem írok, mert nincs miről, hanem mert időm nincs, meg a gondolataim is olyan csodás összevisszaságban kergetőznek a fejemben, hogy alig értem őket, és a legtöbbször nem is akarom megérteni, mert ijesztő tud lenni. 
     Úgy várom a péntek estét, mint a megváltást. Remélem lesz olyan jó, mint a múltkori, sőt, talán jobb is. Rettenetjó letelepedni egy padhoz, sörrel, vízipipával, amíg ránk nem sötétedik, és még az után is, odaülni a tó mellé, olyan emberrel beszélgetni, aki - akármilyen furcsa is - néhány dologban kísértetiesen hasonlít rád, és úgy érezni hogy hű, egy értékes ember.
Persze másnap rádöbbensz, hogy egy faszkalap, mert köszönés nélkül megy el melletted, és rájössz, hogy az alkohol becsapott.
     És szombaton pedig egy rendhagyó mozizás, pont mint régen, azokkal az emberekkel, akik régen, egy másik életben voltak részei az életemnek, és úgy örülök, hogy újra azok lehetnek.

Olyan, mintha kezdenének helyrejönni a dolgok. De nem. Nem múlik ez a kétségbeejtő üresség bennem, a félelem, folyamatos félelem, nem tudom mitől, hogy nem érdekel semmi. Néha élni sem akarok. A szüleimmel tegnap vesztem össze, hogy engem miért nem érdekel a jövőm, miért nem tanulok? Nem mondhatom nekik, hogy leszarom, tőlem akár vége is lehetne az egésznek, mert tök értelmetlennek érzem magam. Nem mondhatom ezt. Nem hiszik el. Hülyén hangzik. Ha ezt olvasná valaki, hülyének nézne. Persze, hülye vagyok.
     Ez amúgy nem egy ilyen érvágós blog akart lenni. ( HAHA ez igazából kurváradenemvicces) mert jelenleg egész jó a kedvem, de az általános állapot az, hogy az egyik percben nevetek, a másikban már sírok. 

Oh well, whatever, nevermind...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése