2011. december 28., szerda

ééélvezd.

Nna. A karácsony huss! elrepült. Hirtelen jött, és hirtelen vége is lett. És minden olyan mint előtte. Nagyjából. Nagyon nem volt karácsonyi hangulatom... ahh öregszem... jesus.
Apropó, jézus, vagyishát jimbo, merthogy nekem ő hozza az ajándékot évek óta. Szóval tojt nekem telefont, amit igen nagyra értékelek, igaz nem tudom kezelni, nem merek hozzáérni, és ijesztő, hogy okosabb nálam. Néha viszont határozottan érzem, hogy nem én vagyok a hülyébbik fél, NÉHA. 
Tehát. Holnap Punnany Massif koncert. ÁHÁ. Bezony. Elötte kigaloppozok a Katáékhoz, aztán este megyünk Sufni, aztán kiflesselünk a helyszínre. Vááárom. Utána meg vissza Katáékhoz ééés csendben megőrülünk. Bezony.
Hát remélem, hogy legalább olyan jó lesz mint ősszel. Ójaj, fájó emlékek. Valaki azért tarkón baszhatna egy szívlapáttal. De előtte simogasson meg. Valaki.
...mondjuk a Tibi.

2011. december 20., kedd

Ajándékkészítés-projekt

Még a guglin is havazik jeee.
Az osztályban olyasvalakit húztam, akit nem is simerek. Szégyen, nem szégyen, ez tény, sokan vagyunk, különbözünk. Neki gyártottam ajándékdobozt, meg Ma-nak, mert hogy mi csináljunk egymásnak! Ő meg jött közben hogy megvette már.. de mindegy, én csináltam neki fülbevalót gyurmából. És mondta, hogy csokit se kér, gondolom megint fogyóznia kéne. Szegény, ilyenkor?? Na mindegy. Csináltam neki fülbevalót gyurmából. 
Még nincsenek készen teljesen, de ha szépek lesznek, rakok fel képeket, hadd menőzök. Menősködni tökegyedül is lehet, legalább nincs negatív visszajelzés.

2011. december 19., hétfő

ejj de régen jegyeztem be

Voltam Kiscsillagon! Hujujuj. Hát mit mondjak, helyreállt a lelki békém. Utána csengett a fülem, nem volt hangom (még most se jött vissza igazán) Mindenem fájt, alig bírtam menni. A második sorban tomboltuk végig, utána mind a négy kicsicsillag aláírta a jegyemet.:) Szóval zsír volt.
Esik a hó. Szétáztam, mire hazaértem, vettem ajándékot, mert ajándékozunk az osztályban. Még a holnap, aztán szerdán osztálykarácsony, és kész. Aztán színjátszó, aztán fogorvos, aztán karácsony. hurray. Alakul a hangulat.
A lelkem meg úgy kavarog, mint a hópelyhek kint. Mindig van valami, hihetetlen.
Én nem értem ezt a srácot, tényleg. De jól esett. és.és.és. És ez tök értelmetlen és érthetetlen, de hát kinek mondjam el??!
Ja és közérdekű közlemény: megyek punnany koncertre! Még nem tértem magamhoz a kiscsillag óta, és máris.. de hát így kell ezt. Azthiszem. Olyankor elfelejtünk mindent, és viccet csinál a részeg
De előtte karácsony. Meghitt, békés, és remélhetőleg fehér.

2011. december 9., péntek

Most mondanám, de nem bírom.
Megtehetném, mégsem szidom.

Liliom volt az éjben, kósza sugár.
Látod Nyina, múlik már.

Ha ez a szívem, hát röhögnöm kell.
Bolondulj meg, élet, Istene! Nem érdekel.
Azért játszom, hogy éljek, és az is kell,
hogy Te is lásd, Nyina, milyen
az álmok pórázán égni el.

Most a vágyak házában kóbor kutyák.
Ábrándok oltárán gazdátlan szukák.
Vonyítják, hogy ez a szerelem egy kis halál
Ó, csak Nyina jönne már!

Utáltam és szerettem,
Az lett megírva, hogy elvesszen.
Ez a szív ott a porban az egyetlen.
Láttam magamat a szemedben.


Táncolj, Nyina!

nyugis péntek este

A kötelező extra mennyiségű kakaóval. regenerálódom.
Tegnap nem mentem suliba, helyette kicsit tovább aludtam, majd felültem a buszra, és elmentem fogszabályzásra. Lenyomatot vettek. 
Egy irtóaranyos fiatal csaj volt, meg egy fiatal pasi. Miközben az életemért küzdöttem (amúgy egész jól bírtam) ők a szigorlatozásról csevegtek.
Miért van meg a büdös bácsiknak az a rossz szokásuk, hogy mellém ülnek a buszon? Tényleg nem azért, de ez borzasztó.
Aztán itthon anyával csináltunk ebédet, beszélgettünk ,nagyokat röhögtünk. Közben szólt a Pink Floyd. Utána pedig Slash-t olvastam ,végre visszakaptam a könyvet. Aztán megint szedtem a sátorfám, irány színjátszó, lüke emberek, könnyes nevetések. Kilenckor haza. Ágyba beájulni, másnap pedig kómásan elbaszni egy matekdolgozatot. 
Ami azért nagyon idegesítő, mert tudtam az anyagot, mindig sikerültek a feladatok, és most csupa olyan volt, amit nem is csináltunk! Felháborító. Ebből nem lesz semmi jó.
Délután meg mozaikoztam. Talán három év múlva kész lesz. Vagy még akkor sem. :')

 "Tudjátok, hogy mi lesz a vége.
A vége az, hogy jól meghalunk."

2011. december 7., szerda

jóóólvagyok

Háthogyne. Elmúlt a világvége-hangulat, meg az idegroham szóval zsír, tényleg. Nézegettem a Kisstibi-videókat, imádom ahogy beszél, amit beszél ,és tudom, hogy pöppet túlzás ez a rajongás, de nem érdekel, mert jó kedvem lesz tőle. 
Meg attól is, hogy holnap nem megyek suliba, HÁH.

 Neeemtudok olvasni egy blogot, amit pedig nagyon szeretek, csomószor magamra ismerek. Ami kicsit ijesztő néha, de nagyon jó. Ajajj.


"Jól áll neked a napsütés" - lehet ilyet mondani? Én úgy, de úgy imádom ezt a drága embert. És ez úgy fáj. És miért mond ilyeneket? Ha nekem ilyet mond, miket mondhat annak a lánynak, akinek fogja akezét? istenem. 

néé, most látom, a baricz gergő dream on-t énekelt szombaton. úú ,talán néznem kéne az xfakort.Mondjuk nem egy Tyler. :D

2011. december 6., kedd

faszkivan

konkrétan ennyivel ki tudom fejezni az elmúlt napjaim lényegét.
ez szörnyű, én is tudom, de ez van. 
bewteg vagyok ,de mégsem. rajzolok. ígérgetem, hogy majd tanulok. van jegyem kiscsillagra. elfelejtették az amúgy rég elmúlt szülinapomat. úgy érzem ,hogy mindenki jobb nálam, mindenkinek jobb, mint nekem. jaaaj de nagyon tudja magát sajnálni - mondják az okosok. mondják csak. ha más nem. nem? nem szoktam én ennyire búvalbaszott lenni. vagy ha igen, nem írom le. de most mégis. mert hátha jobb lesz tőle. nem, miért is lenne? nem levelet írok az őrangyalomnak, akinek a létezésében néha kételkednem kell, hanem csak blogolgatok, írom a hülyeségeimet, ami igazából nem érdekel senkit, engem is csak azért, mert rólam van szó. bár ne lenne igazam.

2011. december 3., szombat

Motivácó

Energia löket. Inspiráció. Ilyesmik.

Ez a hetem úgy telt, hogy.. sehogy. Borz almas volt. Csak ültem a kupi közepén, és nem tanultam. Sem időm, sem energiám nem volt összepakolni és tanulni. Teljesen kikészültem, nemtudom, hogy mitől, az idő, az emberek, vagy az hogy megbetegedtem, vagy az összes együtt. 

Csütörtökön viszont trénigre mentem, ahelyett,  hogy a föci TZre készültem volna. Jimbora, megérte, megérte! Pár óra alatt annyira feldobódtam. Azok az emberek, akik mind egy dologért vannak ott, mert szeretik ezt csinálni, és egymásra figyelünk, és őszintéket nevetünk, és olyan családias a hangulat, és remélem, hogy jól érzem azt, hogy kezdenek befogadni. Jó elszakadni pár órára a külvilágtól, a mindennapoktól. Még azt is mondták hogy tehetséges vagyok, ami még akkor is iszonyatosan jól esik, ha nem is igaz. Utána pedig hullafáradtan zuhantam az ágyba, mert  már nem volt erőm agyalni azon, hogy mi lesz. Végül is úgyis lesz valami. Lett is, TZ, semmit se tudtam, háááát majd meglátjuk. 

Mindig eldöntöm hogy tanulni fogok. Persze, haha. Túl jól megy ez a 'leszarom-életmód', sajnos, nagyon élvezem.
Mégis kéne csinálni valamit, mert még nem mehetek Kiscsillagra, pedig már csak két hét! 

Van egy csomó ötletem. Hogy mit csináljak, rajzoljak, és ez jó érzés. Kaptam ihletet.:)

ÉÉs vörös hajat akarok. Nem tudom, hogy állna, ha nem nagyon szörnyű, akkor lehet hogy... csak nem tudnám visszafesteni az eredeti színére, amit viszont szeretek. Csak megakarom mutatni, hogy ki vagyok, hogy változtam, fel akarok tűnni azoknak, akik nem vesznek észre, kicsit megbotránkoztatni azokat, akik így is észrevesznek. 
Agybaj, nem?

2011. november 28., hétfő

HATEfő

Napközben, amikor az iskolapadban ülök, kitalálom, hogy mit írok ide le. De ahogy idejövök, hogy akkor most na!, írok, akkor valahogy nem megy, valahogy nem tudok. Az utóbbi napokba indokolatlan és hihetetlen boldogság kerített a hatalmába (mily magasztos megfogalmazás), de ez sajnos alábbhagyott, szimplán nyomi vagyok. A kedvem nyomi. HA visszatér belém az élet, igyekszem rendesebben bejegyezni, mert ez nem állapot.
türürürüm. asszem ennyi.

Ja. Legyenmár kiscsillag koncert!!!


 

szeretnék üvölteni egyet.

2011. november 18., péntek

helyzetjelentés

Hidegvan. Tibcsi szavaival élve HIDEEEG. :D Reggel minden csupa dér, este minden csupa köd, az ember segge, pardon, befagy. Énmeg olyan vagyok mint a mosott fos, konkrétan. Holnap családi kötelezettségeimnek kell eleget tennem, azaz rokonlátogatás lesz. Amit tulajdonképpen szeretek, mert nem valami hatalmas banzáj lesz, csak a nagynéném, meg az unokanővérem, meg picinyke családom. Csak ilyenkor, novemberben megyünk hozzájuk. Pedig én nagyon szeretek ott lenni. Talán pont azért, mert évente egyszer van ilyen.

Vasárnap meg véééégre találkozok egy rég nem látott baráttal. Kicsit izgulok. Tényleg, hónapok óta nem beszéltünk. Múlt éjjel vele álmodtam, másnap írtam is neki. Tádám. 

2011. november 14., hétfő

Kedves Szilárd kapcsold kia villanyzongorát...

Bár sose kapcsolná ki!!
Szuper koncert volt. Még mindig nem tértem magamhoz, imádtam, minden pillanatát. Még jobban szerelmes vagyok a Tibibe, a dalokba, az egész Quimbybe, már ha ez lehetséges. 
Túl hamar lett vége. Nem találok szavakat, úgyhogy nem is keresek. Csak elrontanák. Lényeg hogy imádtam, és vissza akarok menni, elfelejteni újra a hétköznapok gondjait.
Mert mindig van valami gond. Persze.
Lehet mondani, hogy én vagyok telhetetlen, meg negatív, meg minden. Csak ez így nem igaz. Mostanra eléggé kikészültem, kicsit olyan, mintha nagyon lassan összeomlanék. Valami belülről bomlasztja a rendszert. Nem, nem romlott vagyok, hanem.. nemis tudom megfogalmazni.  De ritka szar. A szombati koncertből merítek energiát, ha eszembe jut, vigyorgok. 
Most például kurvaideges vagyok ,nem tudom, miért, csak rám jött, minden zavar, minden és mindenki. A mindenki alatt éppen szegény családtagjaimat kell érteni. Nem tudom miért van, fáradt vagyok, kellett volna tanulni, de nem megy, NEM MEGY.
Miért van az, hogy a legtöbbször olyan emberekre pazaroljuk értékes, és megszámlált perceinket, akik a legkevésbé sem érdemlik meg? És miért komplikálunk túl mindent? 
Atyavilág. TIBCSI, a hangod a gyógyszerem, és már függő vagyok.

2011. november 7., hétfő

Öt

Keményen számolunk vissza. Huhuhúú, egyre kevésbé bírok magammal. TIBI *.* Annyira imádom, nemérdekel, hogy mennyire durva fangirling. :D
WÁHŰ.

És fáradt vagyok, mert alig pihentem az őszi szünetben. Mert folyton csak rohangásztam, mint a mérgezett egér. Ami egy idő után kimerítő, viszont nagyon szeretek. Nem  úgy jó, ha mindig történik valami? Najó, majdnem mindig. Kis áramszünet kell ,de szeretek elmenni ide-oda megismerni új embereket.
Áhá. Új emberek.
Ismerkedés.
Nem, azthiszem, az ismerkedéssel vannak gondjaim. Vagyis.. csomószor úgy érzem, hogy az első benyomás rólam az, hogy bolond vagyok. Ami, valljuk be, kétségkívül igaz, de talán nem úgy kell értelmezni, ahogy az emberek többsége teszi. Amúgy nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy vonzom a furcsa embereket. De rájöttem, hogy tulajdonképpen ők vonzanak engem! A furcsát úgy értem, hogy nem az a tipikus emberfaj, aki szembejön velem az iskola folyosóján. És rájöttem, hogy kevés igazi embert ismerek. Nem, nem muszáj furcsának lenni, egyáltalán.. csak igazinak. Hiányoznak az igazi emberek. Ezért jó dolog ismerkedni, már ha sikerül, ugye. Fú ezt jól megaszontam. Nemérdekel, leírtam, amit gondoltam, legalábbis nagyjából, és most jobb. Talán.


ÓÓ, és mit hallgatok már napok óta, na mit?? :D Imádlak Nikki.

2011. november 4., péntek

HUSS!! őszi szünet

Hajajaj, annyi minden történt.
 például halloween!!!

Bandiék kitettek magukért. Még ma meg holnap tart, de mi tegnap voltunk. Sőőőt, szerdán voltunk. :D
Akkor is a szerda volt a legjobb. A főpróba, HÁH. Annyira jól van megválasztva a helyszín. A bőrgyár. Plusz mellé a köd. Durván ijesztő volt. Egy ideig figyelhettem, ahogy csinálják a díszletet, sminkelik a szereplőket, jelmezbe bújnak. Annyira jó érzés volt csak ott lenni, imádom a színjátszósokat, végre valami, amit igazán szeretek csinálni. Jó látni őket, ahogy dolgoznak, hogy mennyire komolyan veszik, és mégis, minden percét élvezik.Körbevezettek a Katát meg engem, aztán jöttek a többiek, és egyszer végigmentünk az egészen. Nagyjából tíz lány visítozott, egymásba kapaszkodva mentünk végig. Nagyon ijesztő volt, hozzá olyan fényeket raktak, szuper volt az összhatás. Másnap már kezdődött az attrakció. Ezért már fizetni is kellett, itt már jöttek mások, a szereplők teljes sminkbe és jelmezbe vágva produkálták magukat, egy ideig próbáltunk beszélni velük ,de rájöttünk, hogy jobb, ha hagyjuk őket. 
Most már teljes volt az egész, de már nem volt annyira durva, mint szerdán, mivel nagyjából tudtuk, hogy mi lesz. . 
Rengeteget nevettünk. Kicsit azért zavaró volt, hogy egyes lánykák fennhangon panaszkodtak, hoy büdös van. Ember, egy bőrgyárban?? Amúgy nem is volt büdös. Ja és azon nyafogtak, hogy milyen rövid volt, 'csak ennyi?' Abba bele se gondolnak ,hogy  mennyi munka lehetett az egész, a Bandi, aki 18 éves, mióta dolgozott rajta. Hát de mindegy, utána még ittunk a bárban egy forralt bort, jó kis este volt.


Ma este meg Sufniiii. :D Imádom azt a helyet. Andi-szülinap volt, kapott tőlem Jaredet, tetszett neki, megmutatta mindenkinek, hiába kértem, hogy ne, halleluja. Amúgy csupa kedves ember volt ott. Eliszogattunk, először csenben, majd egyre hangosabban, sokat nevettem, és ez kellett most nagyon. Az egész szünet. Kicsit kitomboltam magam.

Most pedig tejeskávét szürcsölgetek, hozzá nézek valami egészségtelen chipset fuj, és Rossz tanárt nézek, hogy aztán hullafáradtan zuhanjak az ágyba, és holnap rosszkedvűen lássak neki a tanulásnak (vagy nem).

2011. október 30., vasárnap

Kiskezitcsókolom

Méég 13 nap!! Ollé. Már BORZalmasan várom ezt a Quimbyt. Azon gondolkoztam, hogy vajon UTÁNA mit fogok várni? De lesz mit várni akkor is, szóval meg vagyok nyugodva, halálosan.

 Tegnap végül is kihagytam a Harmincipszi koncertet, pedig úgy volt, hogy elmegyek. Imádom őket, de semmi hangulatom nem volt, meg fáradt voltam, meg ilyen fejfájásokkal nem jó ötlet a koncert. Helyette délután Nórával voltam, kolbászoltunk a városban, kajáltunk, kibeszéltük a sok hülyét, akikkel eddig összehozott minket a sors, megváltottuk a világot. És most pedig Jared Leto-rajzolásba kezdek. Andi-szülinapra. Már ha sikerül egyáltalán befejeznem a rajzot, és lehet, hogy még úgy se kapja meg, mert annyira szar lesz. 
igen, röviden ennyi. 


2011. október 26., szerda

Kiradírozlak az életemből

Igen, mondhatják, hogy erős vagyok, megdicsérhetnek, hogy mosolygok, elhihetik, hogy nem fáj. Én is el akartam hinni. Kezdem felfogni a történteket.
Mosolyogtam rá, szélesen, mert éreztem ,hogy ott helyben elbőgöm magam. Utána jött ez a furcsa érzés, nevetni akartam, harsányan, és sírni, kiabálni, rohangálni kimerülésig... És a még furcsább érzés a fájdalom mellett.. a megkönnyebbülés.
... nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz.

2011. október 24., hétfő

csak nagyon sablonos, elcsépelt, és csöpögős címek jutnak eszembe...

Rövidített modern tündérmese.. Ilyen volt az enyém. De elmosta az eső, elfújta a hideg szél. Nem is volt igazán, inkább csak egy délibáb. Csak el akartam hinni, hogy így boldog lehetek, hogy Ő más, és Vele jó lesz. Nekem eddig Ő Valaki volt, mostanra egy senki... És sírni akarok, toporzékolni, üvölteni, hogy ezt hogy képzeli. 
De ehelyett megpróbálom kiverni a fejemből, emelt fővel, mosollyal a szemébe nézni, hogy lássa, csak neki van mit sajnálnia. Bár megbánná! ÉS akkor csak a fülébe duruzsolnám, hogy már késő. És fájna neki.
De ez nem fog megtörténni. Mert az élet ennél igazságtalanabb.

Nem tudtál volna korábban rájönni, hogy te ezt nem akarod? Amikor még nem voltál része az életemnek, nem éreztem, hogy szükségem van rád?
Nem, nem szeretlek. Azt szerettem, akinek mutattad magad, de csalódnom kellett. És rettentő dühös vagyok magamra.

Nem, nem kéne emésztenem magam. Nem éri meg. Tudom, tudom. Könnyű azt mondani.

2011. október 22., szombat

Ó igen. Nem lehet azt mondani, hogy túlzásba viszem a blogolást. 
Eljött az ősz, de valahogy túl hideg. Nem volt semmi átmenet. Vagy lehet, hogy volt, csak én nem vettem észre. Mostanában nehezen veszem észre a dolgokat. 
Változtatni szeretnék.
Az élethez való hozzáállásomon. Sok minden változott, és igazából lehet, hogy nincs sok okom a szomorkodásra, igen. Mégis, mi a baj? Az ember, ha nincs problémája, kreál magának. Jó esetben nem így van, de gyakori jelenség. Az egyik barátnőmön tapasztaltam. Jön, és csak mondja, mondja, hogy neki milyen rossz, itt fáj, ott fáj, a lelke fáj, emiatt sírt, amiatt sírt... én meg fel voltam háborodva, hogy csak panaszkodik, és engem konkrétan le se szar. De kezdem észrevenni, hogy én is nyafogok. Nem neki, mert igazából csak magáról tud, vagy szeret beszélni, de másnak... Úgyhogy, én igyekszem, tényleg. Tényleg, majdnem mindig van min mosolyogni. És már ettől is boldog leszek.

Meg a színjátszótól!! Imádom! Hát mondjuk még biztosan elég béna vagyok, de maajdcsak belejövök. Az nem lehet, hogy nem.
Végre egy hely, ahol jól érzem magam, elfelejtek mindent, és csak arra koncentrálok, amit csinálok, amit csinálnom kell ,amit imádok csinálni. Nem kiabálok el semmit de na. 

Ja és lesz fogszabályzóm. 
Jaés MÉG 3 HÉT QUIMBYIG!!!(ez így egy fura szó)

2011. október 14., péntek

Hey Mr Tambourine Man, play a song for me

A mai napom keményen indult, de a délután annál jobb volt. Sütött a nap, kiültünk, Vele, és beszélgettünk, és annyira egyszerű volt, és mégis, annyira jó. Boldogan indultam Katáékhoz Sufniba, közben megállítottak mikrofonnal és kamerával, hogy ugyanmár, mit tudok az Elcoteq-es demonstrációról, és mi a véleményem, hátööööööööööö. 

Kaptam egy hiperszuper Doors-os pólót!!! Aaaaahw *.*  És Bob Dylan Mit Fúj A Szél című válogatáskötetét. ÚÚÚ. *.*  És csokit, amit nem kell magyaráznom, hogy miért jó, éés azt hiszem azt se, hogy miért rossz..:D

Amúgy ma két embernek mentem neki, hazafelé pedig a kukát döntöttem fel majdnem, aztán kishíján elhasaltam a lépcsőn. Tudom, ciki. Ez van.

I'm sooooo happyyyy =)

2011. október 8., szombat

Nem is volt olyan rossz ez a szülinap. Tényleg jó volt.
Na meg van ez a színjátszó. Az is jó, de most nem erről fogok írni.

Igazából fogalmam sincs, miről írjak. Kéne, mert sok minden történt, de nagyon nem vagyok hangulatban. Ha az ember nincs hangulatban akkor nem megy. kész. Nekem legalábbis nem.
Nincs egy darab ép és tiszta gondolatom. Teljes káosz, mondhatni. Türüptürüp. Nem érvágás-közeli a helyzet, csak összekavarodott bennem minden. Majdcsak leülepszik.

Most pedig egy Patience, mert egész nap ezt hallgattam. Beszéljen helyettem is.

2011. október 4., kedd

Ennyi hülyeséget összehordani.

Franci sütött nekem tortát:

Annyi sütit meg csokit kaptam, hogy kezdek gyanakodni, fel akarnak hízlalni. 
Viszont annyi szeretetet kaptam mellé, hogy haragudni se tudnék. 

Kéne valami értelmeset írni, de nem megy. Olyan boldog voltam, mostanra viszont úgy elromlott a kedvem. És nem tudom, mitől. És én hagyom. Ezt utálom a legjobban.

Áh, milyen negatív posztok. Mi van velem? Nem jellemző. Valahogy elfogyott a jókedvem. Tréningezni kell.

2011. október 1., szombat

Nem várom a holnapot. Illetve csak az egyik felem. A másik legszívesebben makacsul megtorpanna, talán még vissza is fordulna az idő országútján. Már ha ilyet lehetne.
  Nem arról van szó, hogy öreg vagyok. Ez tulajdonképpen nevetséges, igen, én is érzem. Tizenhat év, az nem sok. De régen mindig elképzeltem, hogy milyen lesz akkor, milyen leszek én. És most itt vagyok, és tessék. Úgy érzem, mintha nem csináltam volna semmit. Biztos elmúlik ez az érzés, pillanatnyi elmezavar. 
  Mint amikor csak rohansz és rohansz egy sűrű erdőben, azt se tudod, merre, csak rohansz, mert muszáj. Egy perce megállsz, nekidőlsz egy hatalmas, öreg fának, kifújod magad, és megpróbálsz rájönni, hogy most merre tovább. Aztán úgyis megrázod magad, és továbbfutsz, és igyekszel nem abba az irányba, ahonnan jöttél.
  Nem, nem vagyok teljesen hülye.
  Csak egy icipicit.
  Pedig jelenleg imádom az életem. És lekopogom. 

2011. szeptember 27., kedd

-Tudom, mit akarok.
-Mit akarsz?
-Téged.

Én tényleg nem tudom, mit írjak. Boldog vagyok. Boldogan boldog.



2011. szeptember 24., szombat

dazed and confused.

Mi van velem?? Nem ismerek magamra. Sírok, nem tudok enni. Ver a szívem. Folyamat. Várok valamire. Valakire. Nem kéne. Megmondta Bé is, meg tudom magamtól is. De nemúgyvanaz. 

Már anya is észrevette, hogy baj van. Vagyis, megjegyezte, hogy szarul nézek ki. És az alakomat is kritizálta. Oké, tudom, hogy nem vagyok valami bombázó modellalkat. De azért nem kéne bántani. Egyek rendesen? Nem megy. NEM tehetek róla.

Ráadásul beteg vagyok. Lemondtam a mai programjaimat, és itthon dekkoltam papírzsepik és meleg tea társaságában. Ultraizgi. Kezdek becsavarodni. Márpedig én hétfőn elmegyek suliba, dolgozatokat írok, és megkeresem azt a hülyegyereket, és megverem. 
Nem, ez nem fog sikerülni. Egy: túl büszke vagyok. Kettő: sokkal erősebb nálam. Talán könnyebb lenne itthon maradni, mint a szemébe nézni. De akkor biztos hülyét kapnék.
Legyen már valami!mert szétbasz az ideg.
FUCK THIS SHIT!

2011. szeptember 23., péntek

Kérem vissza a tegnap estémet

Mert rohadtjó volt. 
Viszont egész éjjel nem aludtam. Ennek két fő oka volt:
  • forgott velem a szoba
  • teljesen felzaklattak az események. Jobban, mint kellett volna

Vagyhát nemtudom.  
Minden az Ő hibája. Meg a boré, amit megitatott velem.  Tiszta ideg voltam, kellett az a cigi. ugyanis szétbaszódott a szemüvegtokom. Amit Ő megcsinált, nagyjából ,de még mindig nem jó. Azért a nyakába ugrottam. Átölelt. Furcsa, de nagyon jól esett. Hogy nem enged el, csak szorít az erős karjaival..  Ott és akkor kiakadtam egy tiszta pillanatomban.  Nem vagyok én ilyen - bizonygattam. Elhitte. Nem zavarta. Táncoltunk. 
Eszméletlen jó volt. 
Búcsúzni (milyen búcsú volt az?!) már nem volt jó. Az arcát nem felejtem el, azok a szomorú szemek...
Valamiért azt hittem, ma megkeres a suliban. kicsi, naiv detti.

Atyaisten. pont a hétvégén beszéltük Bével ,hogy milyen jó, nincsenek ilyen szívproblémák, minddel leszámoltunk. Mennyivel jobb így. Sokáig tartott. 
Tegnap délelőtt még szidtam, mint állat, nem mentünk velük lion'sba. Aztán tessék. Nagyon fura. Visszagondolni jó, de összességében nem túl kellemes. 
Most szuggerálom, hogy rám írjon. Ki itatott az este? Tessék már csinálni valamit. Megőrülök, esküszöm.

2011. szeptember 21., szerda

Faszkivan. Egész délután az olasszal szarakodtam. És kivannak az idegeim, mert egész héten egy ment. Nincs másra időm.
Pedig rájöttem, hogy teljesen leszarom az egészet. Úgy, ahogy van. Talán ez szégyen, igen, lehet. Nem érdekel. Mindenki MÁR MOST a továbbtanulásról beszél ,milyen egyetemre jelentkeznek, hova mennyi pont kell, tanárok is, hogy érettséginél mi hogy lesz, hát nemááár. Nem akarok orvos lenni. Se jogász. Se közgazdász. Se semmi... tényleg. Most kibuktam. Itt gürizek a semmiért? Hogy okos homeless legyek? Majd firkálgatok a falra meg a betonra. Vagy lesz egy qrvajó munkám, amit utálok. vagy addigra már minden vágyam lesz az, hogy beüljek ez íróasztal mögé, például. Inkább firkálgatok. Valami, amit szeretek. 
De lehet, hogy tényleg megváltozok. TAlán jobb lenne úgy.. de nem biztos, hogy akarok is.
De van tortám. Éljen a cukrászda.Ami nem old meg semmit, de azért finom. 
Elmegyek cukrásznak.
És rohadtul várom a holnapi koncertet, ki akarom magam tombolni, megint érezni akarom azt az örömöt, hogy hullanyugott vagyok, és egyben annyira fel vagyok pörögve, hogy nem tudok aludni .Hogy cseng a fülem. Hogy másnap a suliban csak végiglebegek a folyosón, kómásan, de mindenkit leszarva, és mosolygok a nagyvilágba.

2011. szeptember 16., péntek

lehetek én is az az egy

Annyi minden történt, amiről írhatnék, de most a tegnap estét emelném ki. HS7 meg Fruttik koncert, wáhű. 
Ez kellett. Nagyon. Viszonylag elöl álltunk, aztán végül a második sorban végeztük. Volt egy kritikus pillanat, amikor azt hittem, hogy kinyomják a szememet a tulajdon szemüvegemmel - amit muszáj volt felhúznom, hogy lássak is valamit - de tök rendben volt. Sőt. Huhhuuh. Ma a suliban annyira már nem volt vicces. De sokkal felszabadultabb vagyok. Éljen.

2011. szeptember 9., péntek

Ésigen, az első hetet is túléltem, igaz, néha erősen kellett küzdenem az életemért, de hát így a legjobb.
A pénteki lazulást Katáékkal a Sufniban tartottuk. A falra fel volt firkálva pár quimby-szösszenet. Andi, a drága odaírta a nevünket, a két nagy tibistáét, tehát ott a nevünk a falon. HÁHÁ.
Készült egy rakás értelmet sugárzó kép. Egy kis ízelítő:


Andi rajzolt rám egy szívet. Szeretete jeléül, legalábbis azt mondta.

Ez annnnnnyira borzalmas,  hogy muszáj közzétennem. Andi jósolt nekem. Azt nem mondom meg, hogy mit...



Amúgy hihetetlenülnagyon boldog vagyok. Az okát viszont nem merem kimondani, nem merem leírni, mert félek, hogy akkor megszűnik a varázs. Hogy nem válik valóra. Úgyhogy inkább magamban tartom egy ideig, remélem bírom.:D

2011. szeptember 5., hétfő

Gyere gyere kicsieső

vigyél messze innen el...
Egymást érik a témazárók, amiket a tavaly vett anyagból íratnak, ismételni vagy összefoglalni meg minek, biztos mindenki egész nyáron tanult. Hátnem?
Már most elegem van. A tanulásból, abból, hogy nincs időm arra, amire eddig bármikor volt, azokból a műanyag emberekből, akik a suli egy jelentős hányadát képezik.. Kevés az ember, sok az emberszerű lény... Én nem tudom, annyira nem érzem magad idevalónak. Biztos bennem van a hiba. Én vagyok fura. Talán tényleg "túlságosan elvont" meg "művészlélek" lennék, ahogy azt mondták? Az lennék? Nemtudom.
Azt tudom, hogy muszáj jó jegyeket szereznem ,mert ez az egyik feltétele a novemberi quimbynek. Úgyhogy ha beledöglök is, tanulok.

2011. augusztus 31., szerda

Gyerek vagy te olyan...

Most jövök évzáróról évnyitóról, két órás városi évnyitó volt. Juhé. Figyelni alig bírtam ,az elmúlt két napban nemigazán aludtam ,de azért voltak ott fura dolgok.. na mindegy. Ami említésre méltó, az az, hogy egyszercsak jött a Beck Zoli, (a beckzoliii!!!) a színpadra, elnyomták a Felhőt, meg a Mecseki Sétányokat. Teljesen feldobódtam. De ott kellett ülni, a hülye matrózblúzban, Lego mellett, mert persze, hogy az osztályfőnök mellém ül...
ÉSés bréking nyúz: engem még mindig utál az egyik barátnőm "barátnője". Nem túl meglepő, csak felb*szta az agyam. Én nem tettem ellene semmit, úgyhogy nem is értem. Nem tudom ,a csaj mire veri a mellét. Oda akartam köszönni, de úgy ment el mellettem, picsásan a karján himbálózó kistáskával, mintha ő lenne a királynő. Pedigaztán.. Szóval igen. De hát vanazúgy. Vanúúúúgy hogy vörös a Hooold... De nem. szóval. Elfogott a vágy, hogy tarkónvágjam, nem nagyon, csak mondjuk hogy orra essen, de aztán mégse. Hát nem érdekel, komolyan, utáljon csak, szabad, nuygodtan! :D Lepereg rólam.
Kiolvastam a Száz év magányt. Vééégre. Tetszett, csak nagyon elhúzódott.
Türürüptürüp, holna sulii. Yeahbaby. 
(NADE 30Y AZ ÉVNYITÓN, BESZARÁS :D)



2011. augusztus 30., kedd

Egész nyáron gyűlt bennem az a sok könny, amit tegnap éjjel kisírtam. Minden, amire csak megvontam a vállam, hogy mindegy, pedig egyáltalán nem volt az, most fontossá vált. Elegem lett. Alig aludtam, délutánig, olyan voltam, mint valami em evilági lény, aki véletlen került ide, és nem érzi jól magát.
De semmi sem tart örökké, tehát minden a legnagyobb rendben. Azthiszem. Voltam mamámnál, szereztem gombokat, meg karkötőket, amikkel komoly terveim vannak. És egy olyan ruhát, amit a mama a hatvanas években hordott, rikító színes, nagyonretró, imádom. Majd talán teszek fel képet. Vagy talán nem. De.

Holnap. Holnap biza évnyitó. A Kodály Központban. Nem tangapapucsban! LOL. 
Holnapután meg már kell menni reggel, korán. jáj. A legijesztőbb az, hogy valamilyen szinten már várom. 







2011. augusztus 28., vasárnap

Milyen rondán beszélsz, aztakurvaanyád!

Vízicsata rulz.
Hajajajajjj dájó volt. Istenem. Lettünk volna minimum harmincan, vagyis mégtöbben, csak valamiért mégiscsak tízen lettünk. Jó hamar tetőtől talpig eláztunk a szökőkútban. Először hatan voltunk ,aztán jött Katae, de ő nemakart vizes lenni, aztán a Nóra meg a pasija, szóóóval. Eláztunk. Katszival elvonultam dumálni a napra, de megszáradni nem sikerült - most értem haza, és még mindig vizesek a ruháim. Aztán irány valami napos hely, ókeresztény emlékmű, jöttek az Andiék, Nóráék meg elhúztak, de volt mozi. Két kissrác meg egy vaskos kiscsaj (vizes fehér trikóban) verekedtek, de brutálisan. Az egyik srác elkezdett kamerázni, akkor már azért csinálták. Amilyen picik voltak, olyan rondán beszéltek. Katae meg is jegyezte: Milyen kicsi vagy, és mégis milyen rondán beszélsz, aztakurvaanyád!
Hátigen. Már hiányzott ,de nagyon. 
Összességében szuper volt. A másik Kata meg nem jött, merthogy hideg van... hátööö, nem volt hideg. Nem tudja, miből maradt ki.:D

Valakinek el kell jönnie velem quimbyre. Szereznem kell valakit. Csak nem tudom, kit, mert úgy tudom, hogy a Katáék már előbb odamennek, ő kilőve.. Hjaaaj.

 Amúgymeg, a közeli iskolakezdéstől bepánikolva agyalok, hogy mi az, amire ezentúl nem lesz időm. Merthogy megígértem, magamnak, megúgy amblokk mindenkinek, hogy jó tanuló leszek. De arra jutottam, hogy arra lesz időm, amire akarom. Meghát.. ezt minden év elején megígérem, aztán valahogy nem sikerül.:D



2011. augusztus 26., péntek

n: tökjó, megy a táskádhoz
d: ki táskájához?
n: MI??

ígykellezt csinálni.


 Néha nagyon elegem van az álmaimból. Utálok felébredni. Olyankor (ha nem valami bazinagy ökörséget álmodok) elveszítek valamit.. amim nem is volt, csak álmomban! És fáj. Elég lehangoló.


Mától lehet kvimbijegyeket kapni!!! Muszáj, muszájmuszáj ott lennem. még nemtudom, hogy hogy. Anya  kikötötte, hogy felnőtt nélkül nem mehetek, mondom oké, jöjjön el, kiröhögött, témát váltott.
Direkt csinálják ezt velem?? Oh Jimbo segíííts.. Nem értem, mert ők is szeretik a quimbyt.
Kata tuti ott lesz, mármint még az se biztos de. ésigen, itt vége a mondatnak.
Majd hirdetek, vállalkozó szellem kerestetik, szeresse a quimbyt, jöjjönmárel.
Ha más lehetőséget nem hagynak megyek egyedül. Akár. 
De csak végső elkeseredésemben.


2011. augusztus 25., csütörtök

Hogy Katámat idézzem: Kutyarohasztó meleg van!

Kora délelőtt már megjártam a hadak útját. Suliban voltam, könyvet venni. Ingyér'. Úgy dobták utánam. Oké, ez így nem igaz, de na. Szóval vannak könyveim, yeeey. Mire hazaértem minden vízkészletem elpárolgott a szervezetemből, úgyhogy itthon kiittam a csapot.
A tegnap este halálos volt. Ráadásul odajött egy tökidegen, márnemszomjas fazon, és adott nekünk egy lufi-kutyát, aminek a testfelépítése, és a hm, a farokmérete hatalmas vidámságra adott okot körünkben. 
Még mindig nagyon imádok este, sötétben mászkálni a városban. A kivilágított pécsi utcák szerintem nagyon szépek.
Fáj a bokám. Teljes erőből bokán rúgtam magam. Aú.




2011. augusztus 21., vasárnap

A remény hal meg utoljára. Mert ő a gyilkos.

A címnek és a tartalomnak nem sok köze van egymáshoz. Bizonyos szemszögből nézve
Pillanatnyilag utálom magam. Azthiszem jogosan. Miért nem tudok örülni mások boldogságának??
A torkom összeszorult, remeg kezem-lábam, sikítani akarok... Pedig végre boldog.
De engem akkor se hívott, nem írt, ezer éve nem láttam. Ott az a lány, akit úgy szeret, én meg puffogok mérgemben, pedig végre boldogok, EGYÜTT. És íme. Pont ez a problémám. Pedig ő a barátom! Az egyik legjobb! De ő nem úgy kezel engem. Akkor ki vagyok neki? Jó kérdés. Félek a választól.
Olyan vagyok, mint azok a nyafogó ribancok, akik azt se tudják, mit éreznek?Nemérdekel. 
Beszélek B-vel. Ő talán mond valami okosat.

Pedig ez a mai napom jó volt, virágok meg madárcsicsergés, röhögve ébredtem abszurd álmomból, aholis nem más, mint maga Kisstibi jött be órát tartani a régi osztályomba. lol. A legjobb az volt hogy felmászott az udvarunkban (rejtély, hogy hogy kerültünk oda) álló hatalmas diófára. És nem tudott lejönni. A nyolcvankilós művészúr nem mert lejönni. 
De az egész  már nem olyan vicces.
Úúúúúristen, lőjön le valaki, de sürgősen.

2011. augusztus 17., szerda

Szívem harag nélkül gondol rád

Kicsit elbántak velem.. Akarom mondani, szépen átbasztak a palánkon. Fájdalmas volt a földet érés, fejjel a betonba. És most mi lesz, sírva kérdem?? Csak nekem számít? Ennyire másodlagos volnék? 
Mindig éjjel jut eszembe, amikor már semmi dolgom, maximum az alvás, akkor ezen jár az agyam, mint kerge szú a fában, és egyre csak, egyre csak szüntelen dörömböl az a picinyke motor...
Inkább abbahagyom a panaszkodást, helyette itt ez a remekmű, ami tökéletesen elmond mindent, amit most nem tudok szavakba önteni. Azthiszem.



2011. augusztus 13., szombat

Csullóhillag

Tegnap kifeküdtem meglesni a csillag hullást . Egyedül, a töksötét kertben, a fűben feküdtem, próbáltam összeszedni a szétgurult gondolataimat, minimális sikerrel. Láttam  négy hullócsillagot. Kívántam. Két ufót is láttam, de anyáék elvették a kedvem, mondván az csak repülő volt. És megtámadtak a denevérek. Na azt jó,
hogy nem látta senki. lol.



Amúgy megnéztem a Ponyvaregényt. Hát húúú :D



2011. augusztus 11., csütörtök

Nekem káosz kell, nem bírom a rendet
Zaj kell, ami megöli a csendet
Élet kell és szabadság
nem valami ostoba hazugság
Én nem vagyok jó semmire
De készen állok bármire...

2011. augusztus 10., szerda

Óó nekem a balaton a riviéra..
Jóóvolt. Jó volt leülni a partra, nézni a csillogó vizet, ahogy a köveket mossa, jó volt mezítláb bejárni a várost, jó volt ledőlni a fűbe és nézni a felhőket.
Jó volt az állandó pörgés, a séták, a nevetések, amiktől még most is sírnom kell, ha eszembe jutnak.
Jóvolt átvészelni a rossz időt és a vihart egyszál sortban ( nevigyél meleg ruhát, jóidő lesz! :D), és minden hajnalban megbotlani, és nekimenni az ajtónak, mert azért az alvással még így is gondjaim voltak, és az első éjszakát sikerült szinte teljesen átvirrasztanom.
Dehát home sweeeet home, dájó itthon, mert nehéz kibírni, hogy nem akkor indul az ember világgá, amikor akar, nem akkor bömböltet Quimbyt, amikor akar, nem lehet elvonulni olvasni ,vagy rajzolni, mert odajönnek, kérdezgetnek, megszűnik a varázs, és nem is illő, ahogy azt a bölcsebbek is megmondták.
 Dödivel azért megvoltunk, mint a régi szép időkben. Igaz, az érdeklődési köreink nemigazán egyeznek, nagyot néztem egy-egy kijelentésén, minthogy kiaza kisstibi, mieza zene, neked eza ruha tetszik :o.  Deazért igyekeztünk ezt áthidalni. Fürödtünk a viharos Balatonban, amikor senki más nem volt ott, maximum nagykabátban és néztek, hogy kik ezek a hülyék, mert nem tudták, hogy meleg volt a víz! Ja és megmentettünk pár , öngyilkosjelölt katicabogarat, meg egy méhet.







Kata nagyon hiányzott, úúristen, már nagyon kellett egy hasonszőrű. Engem más nem ért meg. Persze, most hogy hazajöttem ő ment vissza élvezni a magyar tengert. Csak addig volt Pécsett, amíg én nem. Vagyis ő nemis pécsi ,de na. Ilyen a mi formánk.

2011. augusztus 5., péntek

Detti holnap off.

Bizony újra vár a Balaton. Nyáháhá. Nem is tudom, mikor jövök haza, de ez benne a legjobb. De gyanítom, hogy ez egy párnapos project lesz, merthogy elromlik az idő. De a viharos Balaton szerintem iszonyat hagulatos. Namindegy. Már megint a  Kisstibivel álmodtam. Kata azt mondta, hogy az emberek akkor tűnnek fel az álmainkban, ha sokat gondolnak ránk. Háh, LOL.
Vettem egy brutáljó felsőt, csupa szín és összevisszaság. Négyszáz forint volt egyébként. Senkinek nem tetszik rajtam kívül ,de ezt kezdem megszokni. Barbinak biztos tetszene, ő nemcsak tolerálja, hanem még támogatja is a hülye cuccaimat, de őt még jópár napig nem látom.
Szóval holnap reggel jó korán kelek, és még össze is kell pakolnom, de amennyit én mostanában alszom, ez egész könnyen kivitelezhető lesz.

Addigis egy Tibi:
 
*.*

2011. augusztus 2., kedd

Itt nincsenek álmok

Dehogynem vannak, de még milyenek! Álmomban Kisstibivel tartózkodtam egy tornateremben, a Jack Daniel's-es pólóm volt rajtam, Tibi is ilyet viselt, szóval nagyon összeöltöztünk. Ja és a lényeg. Balettoztunk. Hátén. teljesen kész voltam reggel.
A mai nap pedig Katae társaságában bejártam Pécset. Nagyonadta. Már itt volt az ideje, lassan két hónapja nem beszéltünk.
Most pedig részeg beckzoli rulz.

2011. július 31., vasárnap

Heló máj frend

Hát ezen is túl vagyok. Moziban voltam. Nem a film miatt izgultam, nem a jegyszedőtől féltem, hanem attól, hogy kivel megyek. Ugyanis most találkoztunk először. Furcsa, mert az elmúlt évben ahányszor csak láttam, csupa ellenséges érzés izzott fel bennem. Düh, féltékenység, szomorúság, csalódottság, Ezt éreztem, amikor ránéztem a lányra, akinek megvan az, amit én elvesztettem.

Az emberek furák, a szerelem is fura, de a legkülönösebb dolog szerintem akkor is a barátság. Hogy mi hoz össze két embert. Hogy hogy képesek ismeretlenül órákig beszélgetni.  De azért személyesen teljesen más, nem várhatsz a válasszal perceket, élesben megy az egész. Mielőtt találkoztunk, volt pár percem, bementem az Alexandrába megnézegetni a Woodstock népét, amiből egy példány van ott elég régóta, biztosan rám vár de sosincs nálam elég pénz. Azt hittem, ottmaradok az üzletben. Ideges voltam. De aztán erőt vettem magamon. A pénztárnál láttam, hogy az ő keze is remeg. A film nagyon jó volt ( Harry Potter megmentette a világot juhé! Én azért sajnáltam Pitont, hatalmas fazon volt), utána pedig megváltottuk a világot. Jobban nem is alakulhatott volna a tegnapom.

2011. július 28., csütörtök

GYÚJTSÁ' RÁÁÁ!!!

Fáj a térdem. A fene se gondolta volna, hogy az ugrálókötelezés veszélyes.
A jó idő nem maradt meg ,de nem érdekel. Mert mit találtam... :


Laposai fesztiválról videók!!!! Kettéhalok. Legszívesebben visszamennék.
Csak egyet rakok fel, mert nem túl jó minőség, dehát tojok bele, imádtam, vicces, és TIBI. Ez már önmagában elegendő indok.

2011. július 27., szerda

Oké ,akkor kezdem

Gyönyörűek a felhők. Süt a nap. Köszönöm Jim! Csak maradjon így. Túl sok bajom nincs az őszies idővel, de júliusban mégiscsak elkeserítő... Ennek örömére, úgy gondoltam, elkezdem a blogomat. Miért? Miért ne?
Nem lesz itt nagy bemutatkozás, majd szépen sorjában minden kiderül, aminek ki kell derülnie.
ÉS egy borzasztófontos információ így az elejére: kaptam ugrókötelet! Háhá. Én próbáltam magam rávenni, hogy fussak, tényleg, de nem ment. Inkább ugrálok. Tehát egyenlőre ennyi.