2012. augusztus 1., szerda

Email Kínából

Augusztus van? Máris? Ez most komoly?
Csak rohanok a nyár után. Örömhír azonban, hogy visszakaptam a kalapom! Fishing óta kénytelen voltam tűrni a hiányát. 
Készül az új szobám, ami miatt nagyon izgatott vagyok, az egyetlen bajom vele az, hogy iszonyat pici lesz. És így hogy lesz piros? Anya csak forgatja a szemét, szerinte bolond vagyok, hogy így ragaszkodom a piros falhoz. Ragaszkodom! Mondta, hogy legyen piros-fehér. Az élet csupa kompromisszum.
Ma moziba megyek. Megnézzük a Batmant. Hűűű. 
Muszáj minden napra valamilyen programot csinálnom. Majdnem minden napra, hogy lekössem a figyelmem.
Kína messze van. Tudtátok? A bolygó másik oldalán. Nagyon messze.

2012. július 26., csütörtök

Ha nem én lennék, nem érezném azt, amit érzek, el se hinném hogy van ilyen. A szívem össze-vissza dobog, a szám mosolyog, a szemem elréved, az agyamban örvénylő emlékek kiszorítják a gondolataimat. Annyira meseszerű, hogy egy-egy tiszta pillanatomban elhinni is félek. 
     Nem akarom, hogy felüljön arra a gépre és elmenjen, itt hagyjon, hogy hiányozzon, és hogy amíg távol van, csak azt várjam, hogy hazaérjen.
     De el fog repülni, nagyon messze, én meg majd várom, mert nem tehetek mást, csak ülök és várok, ő meg majd egyszer hazajön, magához szorít, a fülembe súgja, hogy hiányoztam, s közben a nyár elillan.



2012. július 15., vasárnap

ÚÚÚ miért nem blogolok?

Tudom, hogy miért nem. Rohadt ijesztő lett volna szembenézni azokkal a dolgokkal, amikkel persze amúgy is muszáj, de leírva látni talán kicsit rosszabb. De annak vége, nem is gondolok rá.
Most már a szívemben is nyár van.

Vegyük sorba: 
Voltam Fishingen, ami hűűűűdeállat volt, az utolsó estét leszámítva, ami azért szépen elbaszódott, PONT KISCSILLAGON, énezt nem hiszem el. Amúgy super-duper fine volt. Utána volt nagyon rossz, otthon, két napig. De helyreállt a belső béke.

Aztán pár nap múlva már G-dúrban zúgták a kabócák, a sirály meg milyen ostoba, helló Adria, nagy kékség, sikátorok, koktélbárok.
Szép volt, jó volt, aztán az is elromlott, futottam tolvajok után, mezítláb, mert miért ne, egyedül, mert miért ne, visszaszereztem a szajrét, majdnem hiánytalanul, mondjátok, hogy nem vagyok hős.
Azóta nem alszom éjjel, mert félek.

Az sem segít, hogy itthon pár utcával arrébb találtak meg egy eltűnt lányt a bokorban.... Szegény nem ért haza. Én minden nap arra jártam, imádom a környéket. Hurrá. Nem lehet egyedül mászkálni sötétben, mert valami perverz állattól kell félni. Ráadásul a lánynak ugyan az volt az útvonala, mint nekem is olyan sokszor... Azért szörnyű, hogy milyen emberek vannak.

Azelőtt imádtam este egyedül mászkálni, mert minden olyan nyugodt, és sötét, és sose féltem. Most meg minden zajra összerezzenek. Ez biztos túlzás, igaz? Majdcsak elmúlik. A példa mutatja, hogy sokkal rosszabbul is lehet járni.



2012. június 20., szerda

HOHOOLNAP

Holnap megyünk, tisztára be vagyok már zsongva, még össze se pakoltam, és azon aggódok, hogy drága a sör. :D de komolyan. Csóró leszek egész nyáron?
De nem érdekel, megyünk, és kész. Can't wait.


2012. június 4., hétfő

Nyárillat van...

 Meg van sok hülye, meg szabályok, meg érzelmek, amik nélkül könnyebb lenne, meg szánalmas évvégi, meg éjszakai séta, meg nevetések, meg kimondatlan szavak, hosszú pillantások, sokatmondó hallgatások, meg napsütés, meg hőség, meg vihar, meg eső, meg szélcsend, meg örökös várakozás, keserűség, üresség, fáradtság, düh, izgalom, remény, félelem, boldogság, rajongás, döntésképtelenség, belenyugvás, lázadás, meg kíváncsiság, egy mosoly, a mosolya, képtelenség, őrültség.



2012. május 23., szerda

I'm worse at what I do the best

Nem azért nem írok, mert nincs miről, hanem mert időm nincs, meg a gondolataim is olyan csodás összevisszaságban kergetőznek a fejemben, hogy alig értem őket, és a legtöbbször nem is akarom megérteni, mert ijesztő tud lenni. 
     Úgy várom a péntek estét, mint a megváltást. Remélem lesz olyan jó, mint a múltkori, sőt, talán jobb is. Rettenetjó letelepedni egy padhoz, sörrel, vízipipával, amíg ránk nem sötétedik, és még az után is, odaülni a tó mellé, olyan emberrel beszélgetni, aki - akármilyen furcsa is - néhány dologban kísértetiesen hasonlít rád, és úgy érezni hogy hű, egy értékes ember.
Persze másnap rádöbbensz, hogy egy faszkalap, mert köszönés nélkül megy el melletted, és rájössz, hogy az alkohol becsapott.
     És szombaton pedig egy rendhagyó mozizás, pont mint régen, azokkal az emberekkel, akik régen, egy másik életben voltak részei az életemnek, és úgy örülök, hogy újra azok lehetnek.

Olyan, mintha kezdenének helyrejönni a dolgok. De nem. Nem múlik ez a kétségbeejtő üresség bennem, a félelem, folyamatos félelem, nem tudom mitől, hogy nem érdekel semmi. Néha élni sem akarok. A szüleimmel tegnap vesztem össze, hogy engem miért nem érdekel a jövőm, miért nem tanulok? Nem mondhatom nekik, hogy leszarom, tőlem akár vége is lehetne az egésznek, mert tök értelmetlennek érzem magam. Nem mondhatom ezt. Nem hiszik el. Hülyén hangzik. Ha ezt olvasná valaki, hülyének nézne. Persze, hülye vagyok.
     Ez amúgy nem egy ilyen érvágós blog akart lenni. ( HAHA ez igazából kurváradenemvicces) mert jelenleg egész jó a kedvem, de az általános állapot az, hogy az egyik percben nevetek, a másikban már sírok. 

Oh well, whatever, nevermind...


2012. április 28., szombat

Az utóbbi időben rettentően elfoglalt voltam. Vagyis inkább csak beteg, a héten pedig próbáltam utolérni magamat. Azt az elhamarkodott kijelentést, hogy ez sikerült, nem kockáztatom meg.

El akarok menni. Elszökni. El innen, nem tudom hová, csak el, jó messze. Néha úgy érzem, megfulladok. A tükörből valaki más néz vissza, és megijeszt, hogy nem tudom, kicsoda. Egyre kevesebbet eszem, hallgatom, hogy beteg vagyok, és ebbe bele lehet halni, és mondom hogy nem, görcsösen hajtogatom, nevetek, sírok, nem nem nem... Nem értik. Azt veszem észre, hogy engem meg nem érdekel az egész.

Csak fognám a cuccom és elindulnék világgá, és talán vissza se néznék. Könyörgöm, tűnjünk el. Valaki!











2012. április 7., szombat

Még mindig nagyon szarul vagyok. Hogy történhet ez meg velem?
 ...
De azt hiszem, visszakaptam egy barátomat, és ennek tényleg nagyon örülök, talán most már minden oké lesz vele.

2012. április 6., péntek

Vágjál lyukat a kádba

Igen, már egy hete volt, de csak most jutottam el oda, hogy írjak róla. Szóval az RDT. Jó volt. Sokat próbáltunk rá, de még így se lettünk készen, ez volt az egyetlen probléma. Azalatt a pár nap alatt alig aludtam, nem ettem, kicsit meglazultak az idegeim. 
De most lettem idegroncs.
Szombaton a fesztivál után csináltunk egy színjátszós házibulit. Túl jó volt, azt kell hogy mondjam. ajaj.
Lehet, hogy szerelmes vagyok? Jézusom, borzasztó, fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Nemtudom, mit gondol Ő. Ott aludtam vele, szorosan átölelt, annyira.. furcsa volt, és mégis természetes, és szuper. Előtte meg a hülye haverja nyomult rám, több- kevesebb sikerrel, én nem akartam, de nem volt tiszta a fejem, és most rosszul érzem magam miatta. Tudom, ha hülyeséget csinálok, vállaljam, én vállalom, de nem akarok ebből félreértést. Bár lehet, hogy tök mindegy, mert Neki úgyse számítok, de a remény hal meg utoljára

Ennek most így lehet, hogy nincs túl sok értelme.

2012. március 26., hétfő

HAHAHA.

Amikor már örültem, hogy szombaton nincs suli, akkor kiderült, hogy próba lesz délelőtt. Ami önmagában nem probléma, mert imááádom, csak így is korán kellett kelni. De megérte, na, jó volt. Gyalog mentem meg jöttem,, lerohadt rólam a ruha a melegben. Hazafele minden tök nyugis volt, sehol senki, az emberek biztosan az ebéd utáni sziesztájukat töltötték, én meg ballagtam a napon, előkerült az a picike doboz, kattant az öngyújtó, fújtam a füstöt. Otthon meg a családi kertiparti várt, kissé meglepetésszerűen, bőszen rágóztam. 

Amúgy egyre jobbak a színjátszók, egyre többször érzem magam elfogadottnak, befogadottnak, és ez renttenetjó érzés.
Már csak egy próbánk van, aztán pénteken RDT. huhuhu. 





"Anya, a béna szónak van szinonimája?"- ezt a buszon hallottam egy kislánytól. Mondjuk én lehetnék a szinonima.

2012. március 21., szerda

Az elmúlt pár napban többször is nekifutottam ennek a postnak, de nem sikerült, így hát vártam, hátha menni fog majd később. De nem húzom tovább. Azonban most se tudom jobban mondatokba foglalni az érzéseimet.

Csütörtökön egész napos próba volt, de tényleg egész napos. A helyszín közel volt, húsz perc séta a friss napsütésben, és meg is érkeztem, ráadásul időben. A legtöbbeknek ez nem sikerült. Rájuk várva csocsóztunk párat, aztán csak úgy repült az idő, egyedül a gyomrunk korgásán érzékeltük. A rendelt pizzát kint a lépcsőn ülve fogyasztottuk el. Fáradtan értem haza, szellemileg és fizikailag is, ráadásul még egy esést is elszenvedtem. Ömm. A lényeg, hogy a hátiputi veszélyes, főleg, ha a partnered, aki a hátára vesz félreértelmezi a feladatot.  Nomindeegy. 

Pénteken meg Bendi szülinapjára voltam hivatalos. Nagyon örülök, hogy ilyen srácot talált az én legkedvesb barátosném, jobb nem is lehetne. Ámen.
Az estéről csak annyit, hogy eszméletlen jól sikerült, és pont. Kicsit túl jól. hehe. A csodás másnapot Barbinál töltöttem, nagyrészt döglöttünk a napon, szuper volt. 
Akkor már a vasárnapot is: teljesen átlagos vasárnap volt, mintha az akasztásomat vártam volna. Pedig semmi okom nem volt az aggodalomra, egyenlőre sunshine happiness meg minden anyámkínja, de tényleg, őrültboldog vagyok, de nem írom le, mert nem tudom megfogalmazni, meg nem is akarom, mert félek, hogyha leírom, elmúlik az egész.

Amúgy én vagyok a megtévesztés nagy mestere, mostmár biztosan tudom. Folyton ezt csinálom, néha jó, néha rossz. Ma például a teraszon sütkérezve, kávét szürcsölve végeztem ki a Börleszket. Maga voltam a megtestesült nyugalom. Pedig úgy zakatol a szívem meg az agyam össze-vissza, mint valami... Traktor. Tudom, fantasztikus hasonlat. Kifejezetten hangos volt. 
Gyerekek, megbolondultam.
Traktor.

2012. március 13., kedd

Te voltál a megfelelő ember, jó helyen, csak az időzítés volt rossz.

F.I.N.E.

Csodás nap. Mostanában olyan boldog vagyok. Istenem. 
Ma nem volt tanítás, különféle előadásokra kellett feliratkozni, illetve ott megjelenni. Mi ezt módszeresen kikerültük, Annáékkal kerestünk egy néptelen folyosót, ott csöveztünk két órán át, aztán mentünk dalolászni, a népdaléneklési versenyt MAJDNEM megnyertük, mignon volt a jutalom. Itthon pedig mást sem csináltam az olvasást leszámítva, teljesen elmerültem Vonnegut legfeketébb humorában. 

Anya már lenyomott egy szentbeszédet a szakadt dorkómról, azóta pedig egyre azt hangoztatja, hogy mennyire gáz rongyos cipőben járni, amikor van másik is. Tegnap vettem egy feketét, igaz, de én azt a régit úúúgy imádtam. És igenis helytálló érveim vannak:
  • ahogy a fentiekben már említettem: imádom
  • igazán nem is rongyos, mondjuk, hogy cseppet megviselt, de egy dorkó legyen megviselt
  • és a legfontosabb: úgy szarom le, hogy ki mit gondol rólam, ahogy csak tudom.
most komolyan. 
micsoda problémák.

Ha már problémák, a hétfő reggelem gyönyörűen indult. Összetalálkoztam Fapofával, együtt mentünk be a suliba. Csodálatos kínszenvedés, korán reggel ezzel kezdeni.
Szakított a barátnőjével. Ez persze engem állatira nem érdekel. Háhá. nem is tudom, miért írtam le. Szar az egész.

Még egy nap, és hosszúhétvége, már nagyon várom, hatalmas terveim vannak.

Amúgy meg: egy hónap és egy nap múlva ott fogok ugrálni a quimbykoncerten, ha minden igaz.
És most már majdnem mindent tudok enni a fogszabályzómmal. Ez nem lényeges, de tekintélyes boldogságmennyiség forrása.


Basszus ez az ember csak szerintem néz ki irtóóózatosannagyonjól? 
Imádom a hülye gönceit.



2012. március 11., vasárnap

Helolhelohelo tavasz!

Vissza vagyok jövődve. Vegyük úgy, hogy a téli álomból. Mit mondjak, mozgalmas téli álom volt. Végre sikerült kimásznom belőle... a tavasz tiszteletére, ami meg cseszik jönni, csak bolondít. De mostantól tisztességesen fogok blogolni, illetve ígérni nem ígérek semmit, mert még a magamnak tett ígéreteimet is szokásom megszegni. És mégis ígérgetek, mert muszáj. Oké, ebbe inkább most nem megyek bele, reggelre se jutnék sehova...

Tehát egyenlőre ennyi. JA. Megnéztem a Jack Jacket. Aztán mégegyszer, meg mégegyszer, meg még.. nemtudom, tényleg csak párszor. Imádom, imádom, és Mester Tamást is imádom, én nem hittem volna, hogy Mestert fogok egyszer hallgatni. Pár évvel ezelőtt kiröhögtem volna magam, DE EZ JÓ. Hah. 
Na jólvan, megyek, lefekszem a földre, mert úgy fáj a hátam mint egy old ladynek. csók

 

2012. február 12., vasárnap

Jólvagyok

Micsoda szombat este.
     Hát kurvajó volt. Ez már nagyon kellett, nagyon hiányzott. Ennyi. Csak utána itthon órákig nem tudtam aludni. Én ilyenkor sose tudok aludni. Részletekbe inkább nem megyek bele, azon inkább elalvás előtt agyalok, főleg, hogy kissé zavaros minden Szóval a lényeg, hogy abszolút jó kedvem van.
Mi egyéb történt? Hószünet, két napos hószünet történt. Nem nagyon értem, azóta is ugyanúgy esik a hó, és ugyanúgy kutyabaszó hideg van, és mégis van suli. Mindegy.
     Azon gondolkodtam, hogy miért nem lehet szabályozni, hogy kibe szeretünk bele? Vagy ki tetszik meg. Igazságtalan dolog, hogy nincs hatalma az embernek efölött. Olyan kiszolgáltatottnak érzem magam. Főleg, hogy valaki megint helyettem döntött.

2012. február 4., szombat

Ja és még annyi, hogy faszomkivan, márbocsánat a vulgaritásért. Komolyan, nekem egy lakatlan szigeten kéne élnem.Vagy nemistudom.






ehhem...

Esik a hav. Két napja folyamatosan. Anya hétfő óta hajtogatta, hogy: gyerekeeek, harminc centi hót mondanak!  Én meg nem hittem el. Jó egy-null oda.
     Tudom, hogy nem nagyon blogolok. Igazából gépközelben se vagyok hetek óta. Méghozzá magamtól. Isteni csoda. 
     El vagyok halmozva iskolai teendőimmel. És tele a tököm a fakultációválasztással. Nem elég az hogy küszködve próbálok tanulni rendesen, még döntsem el azt is, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Azt mondják még nem kell, ez még nem olyan, hogy most eldöntjük, aztán csáó. De mégis. Mégis nekem olyan. Ami nem is lenne baj HA lenne ötletem. Merthogy nincs.
     Oké, dehogynem van ötletem, sőt, álmom, hatalmas, mint mindenkinek, gondolom. Pontosan tudom, hogy mi akarok lenni, hogy milyen egyetemre szeretnék menni, és hogy soha a büdös életbe nem sikerülne. Ehhez nem kell semmi tanulmány, csak tehetség, őrültnagy tehetség, meg szorgalom, meg szerencse, meg kitartás. Meg persze műveltség, de az érettségiket tutira nem nézik.
Színész akarok lenni, emberek, nagyonnagyon. Nagyon régóta. Vártam, hogy kinőjem, de nem nőttem, csak jobban szeretném, mint eddig. És bele pusztulok. Végre leírtam, valamilyen formában kimondtam. Csak itt mertem. Soha nem mondtam senkinek, nekem az nem hiányzik, hogy szembe röhögjenek.

2012. január 17., kedd

I'm a big big girl in a big big world

Ez az érzés, hogy egyedül vagy a tömegben, borzasztó, leírhatatlan napom volt. Menekültem a suliból. Fapofa ott ált a kapunál, háttal nekem, megpöccintettem a vállát, már mentem is tovább, akkor fordult felém, amikor én vissza, köszöntünk, és mentem tovább, és smst pötyögtem a Katának.
      Húsz méterrel messzebb beért. Mellettem lelassított, mosolygott, mosolygott, egészen közel hajolt, hogy felemeljem a fejem és észrevegyem, megkérdezte, mi a helyzet. Elakadt a szavam, nem tehetek róla. Féltem, hogy látszik rajtam, hogy össze vagyok törve. Azt akartam hogy olyannak lásson, amilyen igazából vagyok, és az jusson eszébe, hogy: basszus, miért hagytam elmenni! Gyerekes dolog, nem sikerült.
      Hihetetlen, hogy az időjárásról beszélgettünk. És hogy kerülőt tettem, hogy tovább menjünk együtt, pedig egy kínszenvedés volt. Próbáltam normális lenni, és kicsit olyan volt, mint régen. Valamit kérdezett. -Nem válaszolsz? Nem válaszolsz? Nem mert éppen azon igyekeztem, hogy ne bőgjem el magam előtte. Megkérdezte, hogy mi a baj, de nem akartam elkezdeni panaszkodni. Az a két perc már úgyse lett volna rá elég. Biztos a barátnőjével találkozott. Aki nagyon hasonlít rám.
      Kezem-lábam remegett. Csak azt nem értem, miért van ilyen hatással rám még mindig. Nem szeretem.

2012. január 14., szombat


Welcome to my world :D
Visszaolvastam az előző bejegyzésem. Nemtudom, mennyire félreérthető a csoportvezetőm, de nem a Névtelen Alkoholisták Klubjába járok, vagy hasonló, (hanem a Harcosokéba, HAHA mekkora poén. oda nem sem vennének be) hanem színjátszó körbe. Gondoltam pontosítok.

Tessék, mert egész nap ezt hallgattam, és teljesen bele vagyok szerelmesedve:

Amúgy az a nyúl nagyon ijesztő volt.


JA! nem is mutattam a nagyonkurvamenő karkötőmet. szóval  akkor:

   A háttérben pedig Jimbo egy piciny részlete látható.

2012. január 13., péntek

filmélmény

Ú hát megnéztem a Donnie Darko-t. A csoportvezetőm ajánlotta, teljesen igaza volt. Hihetetlen és eszméletlen és wáááh. Elég friss még az élmény, úgyhogy most emésztek. Ja és Jake meg az új szerelmem, azthiszem. khm. Na.
Szóval AZTA.
Amúgy szomorú, de nem tudok mit bejegyezni. Nem minths nem történt volna semmi, csak valahogy képtelen vagyok mondattá kreálni őket.cc. Az én szúnyogalkatú osztályfőnököm azért se hagyott javítani bioszból. Talán nem hiszi el, hogy képes vagyok rá. Minden oka meg van rá.KÍNOS. Namindegy. Inkább megyek olvasni. Kerouac bácsi igenishogy ügyi volt.

affenébe, mostmeg megya tévékettőn a Forrest Gump. Imádom. De szerintem mindenki imádja.
A mama azt mondta, mindenki csinál olyasmit... szóval olyat, aminek nincs értelme.

2012. január 7., szombat

Húúúúha.

Kicsit el vagyok maradozva.
Tehát búék! Naja sokkoló volt a szilveszter, soha semmi sem lehet százszázalékos és kerek, de ha végiggondolom, hogy négynapos volt, Punnany koncerttel erősen fűszerezve, akkor hűűű. Részletekbe nem mennék bele.
     Még egyetlen évben sem fogadtam meg semmit. De most! megfogadtam, nem mondom el mit, mert csakis magamnak akarok megfelelni, nem másnak. Ezért nem mondom el senkinek. Igazából ez is hozzátartozik. Elindulni az önmegvalósítás rögös útján. Vagymi. Meg a tanulás is, ezt nem iis titkolom, részben mert valamennyire megnyugtatja apáékat, részben meg mert MUSZÁJ mert rohadtul elegem van és különben nem mehetek fishingre és akkor meghalok. De hát tanulok, mint egy jógyerek, ésakkor megyek, és aláíratom a quimys pólóm. Yey.
     Nna. Mégvalami?Jaigen.

Tökjó érzés, ha megmondják hogy semmi tehetséged. Semmihez. Vagyishogy: ..mindenhez kicist ügyes, de igazából semmihez...
Kösziiiiiiiii. Azért sose hittem hogy valami isteni tálentummal lennék megáldva, de ez egy kicsit fájt. De hát miiiindegy.
   Ésakkor most drámázhatnék, hogy csalódni egy barátnőben, az is milyen rossz, és hogy milyen csúnyán elbántak velem. Tessék, meg is tettem. De abba is fejezem, mert nem éri meg ezen sírni.
 
Szóóval.. helló 2012. helló januári hideg, kiábrándultság-érzés, viszlát decemberi pezsgés, tavasz, siess!