2012. augusztus 1., szerda

Email Kínából

Augusztus van? Máris? Ez most komoly?
Csak rohanok a nyár után. Örömhír azonban, hogy visszakaptam a kalapom! Fishing óta kénytelen voltam tűrni a hiányát. 
Készül az új szobám, ami miatt nagyon izgatott vagyok, az egyetlen bajom vele az, hogy iszonyat pici lesz. És így hogy lesz piros? Anya csak forgatja a szemét, szerinte bolond vagyok, hogy így ragaszkodom a piros falhoz. Ragaszkodom! Mondta, hogy legyen piros-fehér. Az élet csupa kompromisszum.
Ma moziba megyek. Megnézzük a Batmant. Hűűű. 
Muszáj minden napra valamilyen programot csinálnom. Majdnem minden napra, hogy lekössem a figyelmem.
Kína messze van. Tudtátok? A bolygó másik oldalán. Nagyon messze.

2012. július 26., csütörtök

Ha nem én lennék, nem érezném azt, amit érzek, el se hinném hogy van ilyen. A szívem össze-vissza dobog, a szám mosolyog, a szemem elréved, az agyamban örvénylő emlékek kiszorítják a gondolataimat. Annyira meseszerű, hogy egy-egy tiszta pillanatomban elhinni is félek. 
     Nem akarom, hogy felüljön arra a gépre és elmenjen, itt hagyjon, hogy hiányozzon, és hogy amíg távol van, csak azt várjam, hogy hazaérjen.
     De el fog repülni, nagyon messze, én meg majd várom, mert nem tehetek mást, csak ülök és várok, ő meg majd egyszer hazajön, magához szorít, a fülembe súgja, hogy hiányoztam, s közben a nyár elillan.



2012. június 4., hétfő

Nyárillat van...

 Meg van sok hülye, meg szabályok, meg érzelmek, amik nélkül könnyebb lenne, meg szánalmas évvégi, meg éjszakai séta, meg nevetések, meg kimondatlan szavak, hosszú pillantások, sokatmondó hallgatások, meg napsütés, meg hőség, meg vihar, meg eső, meg szélcsend, meg örökös várakozás, keserűség, üresség, fáradtság, düh, izgalom, remény, félelem, boldogság, rajongás, döntésképtelenség, belenyugvás, lázadás, meg kíváncsiság, egy mosoly, a mosolya, képtelenség, őrültség.



2012. március 13., kedd