2011. november 28., hétfő

HATEfő

Napközben, amikor az iskolapadban ülök, kitalálom, hogy mit írok ide le. De ahogy idejövök, hogy akkor most na!, írok, akkor valahogy nem megy, valahogy nem tudok. Az utóbbi napokba indokolatlan és hihetetlen boldogság kerített a hatalmába (mily magasztos megfogalmazás), de ez sajnos alábbhagyott, szimplán nyomi vagyok. A kedvem nyomi. HA visszatér belém az élet, igyekszem rendesebben bejegyezni, mert ez nem állapot.
türürürüm. asszem ennyi.

Ja. Legyenmár kiscsillag koncert!!!


 

szeretnék üvölteni egyet.

2011. november 18., péntek

helyzetjelentés

Hidegvan. Tibcsi szavaival élve HIDEEEG. :D Reggel minden csupa dér, este minden csupa köd, az ember segge, pardon, befagy. Énmeg olyan vagyok mint a mosott fos, konkrétan. Holnap családi kötelezettségeimnek kell eleget tennem, azaz rokonlátogatás lesz. Amit tulajdonképpen szeretek, mert nem valami hatalmas banzáj lesz, csak a nagynéném, meg az unokanővérem, meg picinyke családom. Csak ilyenkor, novemberben megyünk hozzájuk. Pedig én nagyon szeretek ott lenni. Talán pont azért, mert évente egyszer van ilyen.

Vasárnap meg véééégre találkozok egy rég nem látott baráttal. Kicsit izgulok. Tényleg, hónapok óta nem beszéltünk. Múlt éjjel vele álmodtam, másnap írtam is neki. Tádám. 

2011. november 14., hétfő

Kedves Szilárd kapcsold kia villanyzongorát...

Bár sose kapcsolná ki!!
Szuper koncert volt. Még mindig nem tértem magamhoz, imádtam, minden pillanatát. Még jobban szerelmes vagyok a Tibibe, a dalokba, az egész Quimbybe, már ha ez lehetséges. 
Túl hamar lett vége. Nem találok szavakat, úgyhogy nem is keresek. Csak elrontanák. Lényeg hogy imádtam, és vissza akarok menni, elfelejteni újra a hétköznapok gondjait.
Mert mindig van valami gond. Persze.
Lehet mondani, hogy én vagyok telhetetlen, meg negatív, meg minden. Csak ez így nem igaz. Mostanra eléggé kikészültem, kicsit olyan, mintha nagyon lassan összeomlanék. Valami belülről bomlasztja a rendszert. Nem, nem romlott vagyok, hanem.. nemis tudom megfogalmazni.  De ritka szar. A szombati koncertből merítek energiát, ha eszembe jut, vigyorgok. 
Most például kurvaideges vagyok ,nem tudom, miért, csak rám jött, minden zavar, minden és mindenki. A mindenki alatt éppen szegény családtagjaimat kell érteni. Nem tudom miért van, fáradt vagyok, kellett volna tanulni, de nem megy, NEM MEGY.
Miért van az, hogy a legtöbbször olyan emberekre pazaroljuk értékes, és megszámlált perceinket, akik a legkevésbé sem érdemlik meg? És miért komplikálunk túl mindent? 
Atyavilág. TIBCSI, a hangod a gyógyszerem, és már függő vagyok.

2011. november 7., hétfő

Öt

Keményen számolunk vissza. Huhuhúú, egyre kevésbé bírok magammal. TIBI *.* Annyira imádom, nemérdekel, hogy mennyire durva fangirling. :D
WÁHŰ.

És fáradt vagyok, mert alig pihentem az őszi szünetben. Mert folyton csak rohangásztam, mint a mérgezett egér. Ami egy idő után kimerítő, viszont nagyon szeretek. Nem  úgy jó, ha mindig történik valami? Najó, majdnem mindig. Kis áramszünet kell ,de szeretek elmenni ide-oda megismerni új embereket.
Áhá. Új emberek.
Ismerkedés.
Nem, azthiszem, az ismerkedéssel vannak gondjaim. Vagyis.. csomószor úgy érzem, hogy az első benyomás rólam az, hogy bolond vagyok. Ami, valljuk be, kétségkívül igaz, de talán nem úgy kell értelmezni, ahogy az emberek többsége teszi. Amúgy nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy vonzom a furcsa embereket. De rájöttem, hogy tulajdonképpen ők vonzanak engem! A furcsát úgy értem, hogy nem az a tipikus emberfaj, aki szembejön velem az iskola folyosóján. És rájöttem, hogy kevés igazi embert ismerek. Nem, nem muszáj furcsának lenni, egyáltalán.. csak igazinak. Hiányoznak az igazi emberek. Ezért jó dolog ismerkedni, már ha sikerül, ugye. Fú ezt jól megaszontam. Nemérdekel, leírtam, amit gondoltam, legalábbis nagyjából, és most jobb. Talán.


ÓÓ, és mit hallgatok már napok óta, na mit?? :D Imádlak Nikki.

2011. november 4., péntek

HUSS!! őszi szünet

Hajajaj, annyi minden történt.
 például halloween!!!

Bandiék kitettek magukért. Még ma meg holnap tart, de mi tegnap voltunk. Sőőőt, szerdán voltunk. :D
Akkor is a szerda volt a legjobb. A főpróba, HÁH. Annyira jól van megválasztva a helyszín. A bőrgyár. Plusz mellé a köd. Durván ijesztő volt. Egy ideig figyelhettem, ahogy csinálják a díszletet, sminkelik a szereplőket, jelmezbe bújnak. Annyira jó érzés volt csak ott lenni, imádom a színjátszósokat, végre valami, amit igazán szeretek csinálni. Jó látni őket, ahogy dolgoznak, hogy mennyire komolyan veszik, és mégis, minden percét élvezik.Körbevezettek a Katát meg engem, aztán jöttek a többiek, és egyszer végigmentünk az egészen. Nagyjából tíz lány visítozott, egymásba kapaszkodva mentünk végig. Nagyon ijesztő volt, hozzá olyan fényeket raktak, szuper volt az összhatás. Másnap már kezdődött az attrakció. Ezért már fizetni is kellett, itt már jöttek mások, a szereplők teljes sminkbe és jelmezbe vágva produkálták magukat, egy ideig próbáltunk beszélni velük ,de rájöttünk, hogy jobb, ha hagyjuk őket. 
Most már teljes volt az egész, de már nem volt annyira durva, mint szerdán, mivel nagyjából tudtuk, hogy mi lesz. . 
Rengeteget nevettünk. Kicsit azért zavaró volt, hogy egyes lánykák fennhangon panaszkodtak, hoy büdös van. Ember, egy bőrgyárban?? Amúgy nem is volt büdös. Ja és azon nyafogtak, hogy milyen rövid volt, 'csak ennyi?' Abba bele se gondolnak ,hogy  mennyi munka lehetett az egész, a Bandi, aki 18 éves, mióta dolgozott rajta. Hát de mindegy, utána még ittunk a bárban egy forralt bort, jó kis este volt.


Ma este meg Sufniiii. :D Imádom azt a helyet. Andi-szülinap volt, kapott tőlem Jaredet, tetszett neki, megmutatta mindenkinek, hiába kértem, hogy ne, halleluja. Amúgy csupa kedves ember volt ott. Eliszogattunk, először csenben, majd egyre hangosabban, sokat nevettem, és ez kellett most nagyon. Az egész szünet. Kicsit kitomboltam magam.

Most pedig tejeskávét szürcsölgetek, hozzá nézek valami egészségtelen chipset fuj, és Rossz tanárt nézek, hogy aztán hullafáradtan zuhanjak az ágyba, és holnap rosszkedvűen lássak neki a tanulásnak (vagy nem).