2012. március 26., hétfő

HAHAHA.

Amikor már örültem, hogy szombaton nincs suli, akkor kiderült, hogy próba lesz délelőtt. Ami önmagában nem probléma, mert imááádom, csak így is korán kellett kelni. De megérte, na, jó volt. Gyalog mentem meg jöttem,, lerohadt rólam a ruha a melegben. Hazafele minden tök nyugis volt, sehol senki, az emberek biztosan az ebéd utáni sziesztájukat töltötték, én meg ballagtam a napon, előkerült az a picike doboz, kattant az öngyújtó, fújtam a füstöt. Otthon meg a családi kertiparti várt, kissé meglepetésszerűen, bőszen rágóztam. 

Amúgy egyre jobbak a színjátszók, egyre többször érzem magam elfogadottnak, befogadottnak, és ez renttenetjó érzés.
Már csak egy próbánk van, aztán pénteken RDT. huhuhu. 





"Anya, a béna szónak van szinonimája?"- ezt a buszon hallottam egy kislánytól. Mondjuk én lehetnék a szinonima.

2012. március 21., szerda

Az elmúlt pár napban többször is nekifutottam ennek a postnak, de nem sikerült, így hát vártam, hátha menni fog majd később. De nem húzom tovább. Azonban most se tudom jobban mondatokba foglalni az érzéseimet.

Csütörtökön egész napos próba volt, de tényleg egész napos. A helyszín közel volt, húsz perc séta a friss napsütésben, és meg is érkeztem, ráadásul időben. A legtöbbeknek ez nem sikerült. Rájuk várva csocsóztunk párat, aztán csak úgy repült az idő, egyedül a gyomrunk korgásán érzékeltük. A rendelt pizzát kint a lépcsőn ülve fogyasztottuk el. Fáradtan értem haza, szellemileg és fizikailag is, ráadásul még egy esést is elszenvedtem. Ömm. A lényeg, hogy a hátiputi veszélyes, főleg, ha a partnered, aki a hátára vesz félreértelmezi a feladatot.  Nomindeegy. 

Pénteken meg Bendi szülinapjára voltam hivatalos. Nagyon örülök, hogy ilyen srácot talált az én legkedvesb barátosném, jobb nem is lehetne. Ámen.
Az estéről csak annyit, hogy eszméletlen jól sikerült, és pont. Kicsit túl jól. hehe. A csodás másnapot Barbinál töltöttem, nagyrészt döglöttünk a napon, szuper volt. 
Akkor már a vasárnapot is: teljesen átlagos vasárnap volt, mintha az akasztásomat vártam volna. Pedig semmi okom nem volt az aggodalomra, egyenlőre sunshine happiness meg minden anyámkínja, de tényleg, őrültboldog vagyok, de nem írom le, mert nem tudom megfogalmazni, meg nem is akarom, mert félek, hogyha leírom, elmúlik az egész.

Amúgy én vagyok a megtévesztés nagy mestere, mostmár biztosan tudom. Folyton ezt csinálom, néha jó, néha rossz. Ma például a teraszon sütkérezve, kávét szürcsölve végeztem ki a Börleszket. Maga voltam a megtestesült nyugalom. Pedig úgy zakatol a szívem meg az agyam össze-vissza, mint valami... Traktor. Tudom, fantasztikus hasonlat. Kifejezetten hangos volt. 
Gyerekek, megbolondultam.
Traktor.

2012. március 13., kedd

Te voltál a megfelelő ember, jó helyen, csak az időzítés volt rossz.

F.I.N.E.

Csodás nap. Mostanában olyan boldog vagyok. Istenem. 
Ma nem volt tanítás, különféle előadásokra kellett feliratkozni, illetve ott megjelenni. Mi ezt módszeresen kikerültük, Annáékkal kerestünk egy néptelen folyosót, ott csöveztünk két órán át, aztán mentünk dalolászni, a népdaléneklési versenyt MAJDNEM megnyertük, mignon volt a jutalom. Itthon pedig mást sem csináltam az olvasást leszámítva, teljesen elmerültem Vonnegut legfeketébb humorában. 

Anya már lenyomott egy szentbeszédet a szakadt dorkómról, azóta pedig egyre azt hangoztatja, hogy mennyire gáz rongyos cipőben járni, amikor van másik is. Tegnap vettem egy feketét, igaz, de én azt a régit úúúgy imádtam. És igenis helytálló érveim vannak:
  • ahogy a fentiekben már említettem: imádom
  • igazán nem is rongyos, mondjuk, hogy cseppet megviselt, de egy dorkó legyen megviselt
  • és a legfontosabb: úgy szarom le, hogy ki mit gondol rólam, ahogy csak tudom.
most komolyan. 
micsoda problémák.

Ha már problémák, a hétfő reggelem gyönyörűen indult. Összetalálkoztam Fapofával, együtt mentünk be a suliba. Csodálatos kínszenvedés, korán reggel ezzel kezdeni.
Szakított a barátnőjével. Ez persze engem állatira nem érdekel. Háhá. nem is tudom, miért írtam le. Szar az egész.

Még egy nap, és hosszúhétvége, már nagyon várom, hatalmas terveim vannak.

Amúgy meg: egy hónap és egy nap múlva ott fogok ugrálni a quimbykoncerten, ha minden igaz.
És most már majdnem mindent tudok enni a fogszabályzómmal. Ez nem lényeges, de tekintélyes boldogságmennyiség forrása.


Basszus ez az ember csak szerintem néz ki irtóóózatosannagyonjól? 
Imádom a hülye gönceit.



2012. március 11., vasárnap

Helolhelohelo tavasz!

Vissza vagyok jövődve. Vegyük úgy, hogy a téli álomból. Mit mondjak, mozgalmas téli álom volt. Végre sikerült kimásznom belőle... a tavasz tiszteletére, ami meg cseszik jönni, csak bolondít. De mostantól tisztességesen fogok blogolni, illetve ígérni nem ígérek semmit, mert még a magamnak tett ígéreteimet is szokásom megszegni. És mégis ígérgetek, mert muszáj. Oké, ebbe inkább most nem megyek bele, reggelre se jutnék sehova...

Tehát egyenlőre ennyi. JA. Megnéztem a Jack Jacket. Aztán mégegyszer, meg mégegyszer, meg még.. nemtudom, tényleg csak párszor. Imádom, imádom, és Mester Tamást is imádom, én nem hittem volna, hogy Mestert fogok egyszer hallgatni. Pár évvel ezelőtt kiröhögtem volna magam, DE EZ JÓ. Hah. 
Na jólvan, megyek, lefekszem a földre, mert úgy fáj a hátam mint egy old ladynek. csók