2011. augusztus 31., szerda

Gyerek vagy te olyan...

Most jövök évzáróról évnyitóról, két órás városi évnyitó volt. Juhé. Figyelni alig bírtam ,az elmúlt két napban nemigazán aludtam ,de azért voltak ott fura dolgok.. na mindegy. Ami említésre méltó, az az, hogy egyszercsak jött a Beck Zoli, (a beckzoliii!!!) a színpadra, elnyomták a Felhőt, meg a Mecseki Sétányokat. Teljesen feldobódtam. De ott kellett ülni, a hülye matrózblúzban, Lego mellett, mert persze, hogy az osztályfőnök mellém ül...
ÉSés bréking nyúz: engem még mindig utál az egyik barátnőm "barátnője". Nem túl meglepő, csak felb*szta az agyam. Én nem tettem ellene semmit, úgyhogy nem is értem. Nem tudom ,a csaj mire veri a mellét. Oda akartam köszönni, de úgy ment el mellettem, picsásan a karján himbálózó kistáskával, mintha ő lenne a királynő. Pedigaztán.. Szóval igen. De hát vanazúgy. Vanúúúúgy hogy vörös a Hooold... De nem. szóval. Elfogott a vágy, hogy tarkónvágjam, nem nagyon, csak mondjuk hogy orra essen, de aztán mégse. Hát nem érdekel, komolyan, utáljon csak, szabad, nuygodtan! :D Lepereg rólam.
Kiolvastam a Száz év magányt. Vééégre. Tetszett, csak nagyon elhúzódott.
Türürüptürüp, holna sulii. Yeahbaby. 
(NADE 30Y AZ ÉVNYITÓN, BESZARÁS :D)



2011. augusztus 30., kedd

Egész nyáron gyűlt bennem az a sok könny, amit tegnap éjjel kisírtam. Minden, amire csak megvontam a vállam, hogy mindegy, pedig egyáltalán nem volt az, most fontossá vált. Elegem lett. Alig aludtam, délutánig, olyan voltam, mint valami em evilági lény, aki véletlen került ide, és nem érzi jól magát.
De semmi sem tart örökké, tehát minden a legnagyobb rendben. Azthiszem. Voltam mamámnál, szereztem gombokat, meg karkötőket, amikkel komoly terveim vannak. És egy olyan ruhát, amit a mama a hatvanas években hordott, rikító színes, nagyonretró, imádom. Majd talán teszek fel képet. Vagy talán nem. De.

Holnap. Holnap biza évnyitó. A Kodály Központban. Nem tangapapucsban! LOL. 
Holnapután meg már kell menni reggel, korán. jáj. A legijesztőbb az, hogy valamilyen szinten már várom. 







2011. augusztus 28., vasárnap

Milyen rondán beszélsz, aztakurvaanyád!

Vízicsata rulz.
Hajajajajjj dájó volt. Istenem. Lettünk volna minimum harmincan, vagyis mégtöbben, csak valamiért mégiscsak tízen lettünk. Jó hamar tetőtől talpig eláztunk a szökőkútban. Először hatan voltunk ,aztán jött Katae, de ő nemakart vizes lenni, aztán a Nóra meg a pasija, szóóóval. Eláztunk. Katszival elvonultam dumálni a napra, de megszáradni nem sikerült - most értem haza, és még mindig vizesek a ruháim. Aztán irány valami napos hely, ókeresztény emlékmű, jöttek az Andiék, Nóráék meg elhúztak, de volt mozi. Két kissrác meg egy vaskos kiscsaj (vizes fehér trikóban) verekedtek, de brutálisan. Az egyik srác elkezdett kamerázni, akkor már azért csinálták. Amilyen picik voltak, olyan rondán beszéltek. Katae meg is jegyezte: Milyen kicsi vagy, és mégis milyen rondán beszélsz, aztakurvaanyád!
Hátigen. Már hiányzott ,de nagyon. 
Összességében szuper volt. A másik Kata meg nem jött, merthogy hideg van... hátööö, nem volt hideg. Nem tudja, miből maradt ki.:D

Valakinek el kell jönnie velem quimbyre. Szereznem kell valakit. Csak nem tudom, kit, mert úgy tudom, hogy a Katáék már előbb odamennek, ő kilőve.. Hjaaaj.

 Amúgymeg, a közeli iskolakezdéstől bepánikolva agyalok, hogy mi az, amire ezentúl nem lesz időm. Merthogy megígértem, magamnak, megúgy amblokk mindenkinek, hogy jó tanuló leszek. De arra jutottam, hogy arra lesz időm, amire akarom. Meghát.. ezt minden év elején megígérem, aztán valahogy nem sikerül.:D



2011. augusztus 26., péntek

n: tökjó, megy a táskádhoz
d: ki táskájához?
n: MI??

ígykellezt csinálni.


 Néha nagyon elegem van az álmaimból. Utálok felébredni. Olyankor (ha nem valami bazinagy ökörséget álmodok) elveszítek valamit.. amim nem is volt, csak álmomban! És fáj. Elég lehangoló.


Mától lehet kvimbijegyeket kapni!!! Muszáj, muszájmuszáj ott lennem. még nemtudom, hogy hogy. Anya  kikötötte, hogy felnőtt nélkül nem mehetek, mondom oké, jöjjön el, kiröhögött, témát váltott.
Direkt csinálják ezt velem?? Oh Jimbo segíííts.. Nem értem, mert ők is szeretik a quimbyt.
Kata tuti ott lesz, mármint még az se biztos de. ésigen, itt vége a mondatnak.
Majd hirdetek, vállalkozó szellem kerestetik, szeresse a quimbyt, jöjjönmárel.
Ha más lehetőséget nem hagynak megyek egyedül. Akár. 
De csak végső elkeseredésemben.


2011. augusztus 25., csütörtök

Hogy Katámat idézzem: Kutyarohasztó meleg van!

Kora délelőtt már megjártam a hadak útját. Suliban voltam, könyvet venni. Ingyér'. Úgy dobták utánam. Oké, ez így nem igaz, de na. Szóval vannak könyveim, yeeey. Mire hazaértem minden vízkészletem elpárolgott a szervezetemből, úgyhogy itthon kiittam a csapot.
A tegnap este halálos volt. Ráadásul odajött egy tökidegen, márnemszomjas fazon, és adott nekünk egy lufi-kutyát, aminek a testfelépítése, és a hm, a farokmérete hatalmas vidámságra adott okot körünkben. 
Még mindig nagyon imádok este, sötétben mászkálni a városban. A kivilágított pécsi utcák szerintem nagyon szépek.
Fáj a bokám. Teljes erőből bokán rúgtam magam. Aú.




2011. augusztus 21., vasárnap

A remény hal meg utoljára. Mert ő a gyilkos.

A címnek és a tartalomnak nem sok köze van egymáshoz. Bizonyos szemszögből nézve
Pillanatnyilag utálom magam. Azthiszem jogosan. Miért nem tudok örülni mások boldogságának??
A torkom összeszorult, remeg kezem-lábam, sikítani akarok... Pedig végre boldog.
De engem akkor se hívott, nem írt, ezer éve nem láttam. Ott az a lány, akit úgy szeret, én meg puffogok mérgemben, pedig végre boldogok, EGYÜTT. És íme. Pont ez a problémám. Pedig ő a barátom! Az egyik legjobb! De ő nem úgy kezel engem. Akkor ki vagyok neki? Jó kérdés. Félek a választól.
Olyan vagyok, mint azok a nyafogó ribancok, akik azt se tudják, mit éreznek?Nemérdekel. 
Beszélek B-vel. Ő talán mond valami okosat.

Pedig ez a mai napom jó volt, virágok meg madárcsicsergés, röhögve ébredtem abszurd álmomból, aholis nem más, mint maga Kisstibi jött be órát tartani a régi osztályomba. lol. A legjobb az volt hogy felmászott az udvarunkban (rejtély, hogy hogy kerültünk oda) álló hatalmas diófára. És nem tudott lejönni. A nyolcvankilós művészúr nem mert lejönni. 
De az egész  már nem olyan vicces.
Úúúúúristen, lőjön le valaki, de sürgősen.

2011. augusztus 17., szerda

Szívem harag nélkül gondol rád

Kicsit elbántak velem.. Akarom mondani, szépen átbasztak a palánkon. Fájdalmas volt a földet érés, fejjel a betonba. És most mi lesz, sírva kérdem?? Csak nekem számít? Ennyire másodlagos volnék? 
Mindig éjjel jut eszembe, amikor már semmi dolgom, maximum az alvás, akkor ezen jár az agyam, mint kerge szú a fában, és egyre csak, egyre csak szüntelen dörömböl az a picinyke motor...
Inkább abbahagyom a panaszkodást, helyette itt ez a remekmű, ami tökéletesen elmond mindent, amit most nem tudok szavakba önteni. Azthiszem.



2011. augusztus 13., szombat

Csullóhillag

Tegnap kifeküdtem meglesni a csillag hullást . Egyedül, a töksötét kertben, a fűben feküdtem, próbáltam összeszedni a szétgurult gondolataimat, minimális sikerrel. Láttam  négy hullócsillagot. Kívántam. Két ufót is láttam, de anyáék elvették a kedvem, mondván az csak repülő volt. És megtámadtak a denevérek. Na azt jó,
hogy nem látta senki. lol.



Amúgy megnéztem a Ponyvaregényt. Hát húúú :D



2011. augusztus 11., csütörtök

Nekem káosz kell, nem bírom a rendet
Zaj kell, ami megöli a csendet
Élet kell és szabadság
nem valami ostoba hazugság
Én nem vagyok jó semmire
De készen állok bármire...

2011. augusztus 10., szerda

Óó nekem a balaton a riviéra..
Jóóvolt. Jó volt leülni a partra, nézni a csillogó vizet, ahogy a köveket mossa, jó volt mezítláb bejárni a várost, jó volt ledőlni a fűbe és nézni a felhőket.
Jó volt az állandó pörgés, a séták, a nevetések, amiktől még most is sírnom kell, ha eszembe jutnak.
Jóvolt átvészelni a rossz időt és a vihart egyszál sortban ( nevigyél meleg ruhát, jóidő lesz! :D), és minden hajnalban megbotlani, és nekimenni az ajtónak, mert azért az alvással még így is gondjaim voltak, és az első éjszakát sikerült szinte teljesen átvirrasztanom.
Dehát home sweeeet home, dájó itthon, mert nehéz kibírni, hogy nem akkor indul az ember világgá, amikor akar, nem akkor bömböltet Quimbyt, amikor akar, nem lehet elvonulni olvasni ,vagy rajzolni, mert odajönnek, kérdezgetnek, megszűnik a varázs, és nem is illő, ahogy azt a bölcsebbek is megmondták.
 Dödivel azért megvoltunk, mint a régi szép időkben. Igaz, az érdeklődési köreink nemigazán egyeznek, nagyot néztem egy-egy kijelentésén, minthogy kiaza kisstibi, mieza zene, neked eza ruha tetszik :o.  Deazért igyekeztünk ezt áthidalni. Fürödtünk a viharos Balatonban, amikor senki más nem volt ott, maximum nagykabátban és néztek, hogy kik ezek a hülyék, mert nem tudták, hogy meleg volt a víz! Ja és megmentettünk pár , öngyilkosjelölt katicabogarat, meg egy méhet.







Kata nagyon hiányzott, úúristen, már nagyon kellett egy hasonszőrű. Engem más nem ért meg. Persze, most hogy hazajöttem ő ment vissza élvezni a magyar tengert. Csak addig volt Pécsett, amíg én nem. Vagyis ő nemis pécsi ,de na. Ilyen a mi formánk.

2011. augusztus 5., péntek

Detti holnap off.

Bizony újra vár a Balaton. Nyáháhá. Nem is tudom, mikor jövök haza, de ez benne a legjobb. De gyanítom, hogy ez egy párnapos project lesz, merthogy elromlik az idő. De a viharos Balaton szerintem iszonyat hagulatos. Namindegy. Már megint a  Kisstibivel álmodtam. Kata azt mondta, hogy az emberek akkor tűnnek fel az álmainkban, ha sokat gondolnak ránk. Háh, LOL.
Vettem egy brutáljó felsőt, csupa szín és összevisszaság. Négyszáz forint volt egyébként. Senkinek nem tetszik rajtam kívül ,de ezt kezdem megszokni. Barbinak biztos tetszene, ő nemcsak tolerálja, hanem még támogatja is a hülye cuccaimat, de őt még jópár napig nem látom.
Szóval holnap reggel jó korán kelek, és még össze is kell pakolnom, de amennyit én mostanában alszom, ez egész könnyen kivitelezhető lesz.

Addigis egy Tibi:
 
*.*

2011. augusztus 2., kedd

Itt nincsenek álmok

Dehogynem vannak, de még milyenek! Álmomban Kisstibivel tartózkodtam egy tornateremben, a Jack Daniel's-es pólóm volt rajtam, Tibi is ilyet viselt, szóval nagyon összeöltöztünk. Ja és a lényeg. Balettoztunk. Hátén. teljesen kész voltam reggel.
A mai nap pedig Katae társaságában bejártam Pécset. Nagyonadta. Már itt volt az ideje, lassan két hónapja nem beszéltünk.
Most pedig részeg beckzoli rulz.